5 fontos tipp, hogy a tej minősége ne csökkenjen

Miközben a tejtermelők arra készülnek, hogy teheneiket dús tavaszi fűre állítsák, a tej minősége fokozottan figyelemmel kísérendő, és szükség esetén módosítaniuk kell az állatok étrendjét. A téli tartási takarmányozási költségeket követően a tejtermelők a takarmányszámlák csökkentését várják, amikor a tehenek legeltetési időszakba lépnek.

A tejelő tehenek takarmányának legolcsóbb formája a fű, de nagy kihívást jelenthet a tej minőségének megőrzése, ami a tej árát befolyásoló kulcstényező. A legelők megfelelő kezelésével a tejtermelők célja, hogy teheneiket a lehető leghamarabb kitereljék, így maximalizálva a takarmányból származó tejtermelést. A cél az, hogy a lehető leghosszabb ideig legeltessék őket a szabadban, hogy csökkenjenek a takarmányköltségek, ugyanakkor ügyeljenek a tej minőségének ellenőrzésére is.

A tavaszi fű jól emészthető a tehenek számára, de alacsony a szerkezeti rosttartalma, magas a nyersfehérjeszintje, és változó a szárazanyagszintje, és ez kihívásokat jelenthet.

A legjobb tippek a tejminőség kezeléséhez a kiválasztáskor a következők.

1. Szabadba költöztetés

Hagyjon elegendő időt a tehenek szabadba költöztetésére, a tavaszi legeltetésre; 2-3 hét elég arra, hogy a bendőmikrobák alkalmazkodjanak az ottani táplálékhoz, valamint a talajviszonyok javuljanak, különösen nedves időjárás után.

Napi néhány óra legeltetés, amikor az időjárási viszonyok lehetővé teszik, lehetővé teszi a bendőmikrobák számára, hogy alkalmazkodjanak a friss fűhöz.

A tavaszi fű fehérjeszintje bendőben lebontható fehérje (RDP) formájában körülbelül 25%. A bendőmikrobáknak problémáik lehetnek ennek a fehérjének a felhasználásával, különösen akkor, ha nem áll rendelkezésre elegendő fermentálható energia. Ez az RDP a bendőben ammóniává bomlik, átjut a bendőfalon a véráramba, és a májban karbamiddá alakul. Ez viszont negatív hatással lehet a tejtermelésre, a tehenek termékenységére és a láb egészségére.

2. A minőségi fű arányának maximalizálása

A tejelő tehén takarmányában a minőségi fű arányának maximalizálása a szezon során növeli a tejfehérje szintjét. Az optimális gyepgazdálkodás magában foglalja a legeltetésre szánt minőségi fű kínálatának egyensúlyát a legeltetési igényekkel a szezon során. A farmon a gyeptakarók mérése és a füves rész fenntartása az egész szezonban segít abban, hogy minden legeltetés a lehető legközelebb legyen az optimális, hektáronként 3000 kg szárazanyag-tartalom előlegelő-borításhoz.

Különösen fontos a tavaszi legeltetésre összpontosítani, mivel ez határozza meg a fű minőségét a szezon későbbi szakaszaiban a következő legeltetési körökben.

Az észak-írországi Mezőgazdasági, Élelmiszeripari és Vidéki Vállalkozási Főiskola (CAFRE) tanulmányai, amelyek a tejfehérje-termelést vizsgálták, azt mutatták, hogy a szezon későbbi szakaszában csökkent a tejfehérje a tavasszal lazán legeltetett gyepeknél, szemben a tavasszal szorosan legeltetett gyepekkel. Meg kell azonban találni az egyensúlyt, mivel ha a tehenek tavasszal túl szorosan legelnek, az csökkenti a bevitelt és ezáltal a tejfehérje-termelést.

A fű szezonális növekedési görbéje és az időjárás folyamatos kihívássá teszi a minőségi fű fenntartását legeltetésre az egész szezonban. Számos eszköz áll rendelkezésre a fűfeleslegek és -hiányok kezelésére, ideértve az állományszint megváltoztatását, a legelőterület megváltoztatását, a műtrágya alkalmazását, a felesleges fű eltávolítását és bálázását, a pótlék beépítését, a legeltetést stb.

A CAFRE-kutatások azt is kimutatták, hogy a tejfehérje-tartalom növelhető a legeltetési időszak meghosszabbításával, lehetővé téve a tehenek legeltetését kora tavasszal és késő ősszel.

A Greenmount Campus farmján a legeltetési szezon általában március közepén kezdődik, és november közepéig tart, az időjárási viszonyoktól és a fűtakarótól függően. A végső forgási hossz és a karámzárás ütemezésének megtervezése kritikus fontosságú a következő legeltetési szezonban a legelőrész korai kitéréshez való előkészítésében.

A legelőkön a 60-70%-os minimális perjetartalom fenntartása fontos ahhoz, hogy a szezon elején füvet tudjunk termeszteni, és a fűhozamot az egész szezonban fenntartani. A magasabb perjetartalmú gyepek növelik az energiabevitelt és a tejfehérje-termelést, mivel a perjefajták jobban emészthetők a nem vetett fajtákhoz képest.

3. Vigyázz SARA-ra! 

Bár túlnyomórészt a télen tartott teheneket érinti, a gazdálkodóknak arra, hogy a füvessé vált szubakut bendősacidózisra (SARA) is figyelniük kell A tavaszi napsütés a rostszegény leveles zöld növények mellett megemeli a cukrot, ez megnehezíti a bendő működését, és betegséghez vezethet.

A SARA tehenenként akár napi 3 literrel csökkentheti a tejtermelést, és csökkentheti a fehérje- és vajzsírtartalmat. A SARA elkerülése érdekében a gazdáknak folytatniuk kell a tehenek pufferetetését a szabadban, hogy a gyorsan fermentálódó szénhidrátok egyensúlyba kerüljenek, és a tehenek elegendő fizikai rosthoz jussanak.

Az étrendnek elegendő glükózt is tartalmaznia kell a máj működéséhez, hogy növelje a laktóztermelést, ami viszont növeli a tejhozamot. Ennek elmulasztása a test állapotának túlzott mozgósítását eredményezheti, ami negatív hatással lehet a termékenységre.

4. Vigyázzon a tejláz tüneteire!

A frissen kivett teheneket is fenyegeti a tejláz, ami szintén ronthatja a tejtermelést és a tejminőséget. A tehenek tejlázzal szembesülnek, ha szervezetükben kevés a magnézium, ami egy olyan tápanyag, amelyet nem tudnak tárolni, ezért napi rendszerességgel megfelelő mennyiséget kell kapniuk.

A legeltetett fű, különösen a kora tavaszi fű alacsony magnéziumtartalmú, ami azt jelenti, hogy a tehenek nagyobb kockázatnak vannak kitéve ebben az időszakban. Az ásványi kiegészítők táplálása jó módszer a probléma ellensúlyozására.

5. Fontos a tejfelvétel

A tejrögzítés számos adattal látja el a gazdákat az egyes tehenek teljesítményéről és a tej minőségéről. Ha egy tehénnek valamilyen problémája van, az tükröződik a tejtermelésében és a minőségi tendenciáiban.

Ez egy teljes körű irányítási eszköz, amely lehetővé teszi a gazdálkodóknak és az állatorvosoknak, hogy megalapozott döntéseket hozzanak a figyelmet igénylő tehenekkel kapcsolatban. Termelési adatok, valamint vajzsír, fehérje, karbamid, ketózis, acidózis és sejtszám keletkezik.

(Forrás: dairyglobal.net)