2023: az év, amikor Európa izzott és Magyarország megtelt vízzel

A Meteorológiai Világszervezet (WMO) friss jelentése szerint 2023 globálisan a legmelegebb év volt, Európában pedig a második legforróbb az 1950 óta rendelkezésre álló adatok alapján. Az év során a világ különböző pontjain extrém időjárási jelenségek – például hőhullámok, aszályok, árvizek és erdőtüzek – okoztak súlyos problémákat. Európában kiemelkedően forró nyarak sújtották Franciaországot, Spanyolországot és Olaszországot, míg Görögországban hatalmas erdőtüzek pusztítottak.

Magyarországon 2023-ban az évi középhőmérséklet 12,23 °C volt, ami 1,5 °C-kal meghaladta az 1991–2020 közötti időszak éghajlati átlagát, és az ország történetének legmelegebb éve lett. Bár április kivételével minden hónap hőmérséklete felülmúlta a sokéves átlagot, a január kiemelkedően meleg volt, 4,5 °C-kal magasabb a normálnál. A csapadék mennyisége is jelentős volt: 767,3 mm-rel az év a 8. legcsapadékosabbnak számított 1901 óta, különösen a nyár folyamán. Bár az ország egyes részein aszályok jelentkeztek, az összesített csapadékmennyiség 25%-kal meghaladta az átlagot, kedvezőbb feltételeket teremtve a mezőgazdaság számára.

Januárban az időjárás a szokásosnál melegebb volt, a középhőmérséklet 4,5 °C-kal haladta meg az átlagot. A szokatlan meleg megzavarta a téli nyugalmi állapotban lévő növényeket, különösen a gyümölcsfák esetében, amelyeknél fennállt a veszély, hogy túl korán megindul a rügyfakadás, így érzékenyebbé váltak a későbbi fagyokra.

Az enyhe tél után februárban és márciusban több hullámban érkeztek fagyok. A kései fagyok károkat okoztak a korai gyümölcsfákban, mint például a kajszi- és őszibarackfákban. A szántóföldi növények esetében a talajnedvesség kedvező volt a tavaszi vetésekhez (pl. kukorica, napraforgó), de a gyors melegedés miatt gyorsabb vetést igényeltek.

Április hűvösebb és csapadékosabb volt az átlagnál, míg májusban már nyári hőségek alakultak ki. Ennek hatására a gyümölcsfák virágzása elhúzódott, ami részben segített a fagykárok helyrehozásában, de a méhek beporzási tevékenységét hátráltatta a csapadékos idő. A tavaszi árpa és repce fejlődése előnyös volt, azonban a nyár közeledtével a nedvességhiány jelei megjelentek.

Június-júliusban beköszöntött az év legmelegebb időszaka tartós hőségriadókkal és helyi aszállyal, amihez időnként heves záporok és jégeső társult. A kukorica és napraforgó termésátlagai jelentősen csökkentek a nyári forróság miatt, míg a hirtelen érkező esők jégesőt és helyi károkat okoztak a szőlőkben és zöldségültetvényeken. A gabonák betakarítása azonban időben megtörtént, és a minőség jónak bizonyult.

Augusztusban hőhullámok uralták a hónapot, de több zápor is érkezett, ami némileg enyhítette az aszályt. Ekkor a zöldségfélék, például a paradicsom és paprika, fokozott öntözést igényeltek. A szőlőkben a forróság korai érést eredményezett, ami jótékony hatással volt a cukortartalomra, de gyors beavatkozást igényelt a szüret során.

Szeptember-októberben rekordmeleg ősz következett, az átlagosnál sokkal magasabb hőmérsékletekkel. A kukorica betakarítása felgyorsult, és a szőlőültetvényeken kiváló minőségű termést takarítottak be. Az őszibarack utolsó szüretei is kedvező körülmények között zajlottak. Ugyanakkor a száraz talajviszonyok megnehezítették az őszi vetést, például a búzáét.

November-decemberben csapadékos időjárás alakult ki, mindkét hónap bőséges esőket hozott, ami több helyen belvízproblémát okozott. A belvizes területeken nehézségek adódtak a friss vetések gyökeresedésével, és az őszi búza fejlődését akadályozta a túlzott nedvesség. A talaj telítődése miatt tavasszal is fennállhat a belvízveszély, ami hosszú távú kihatással lehet a következő év termelésére.

Ez az év sok szempontból rendkívüli volt, hiszen a szélsőséges időjárás új kihívások elé állította a gazdákat. A rugalmas alkalmazkodás, a precíziós öntözési technikák és az időjárás-előrejelzések alapos figyelése kulcsfontosságú szerepet játszott abban, hogy a termés minősége és mennyisége a lehető legjobb maradjon.

Forrás: AKI