A Svéd Agrártudományi Egyetem kutatói megállapították, hogy az árpa helyettesíthető zabbal a fűszilázs alapú takarmányozással etetett tejelő tehenek takarmányában, így az állatok teljesítményének csökkenése nélkül csökkenthető a CH4-kibocsátás.
Amellett, hogy a metán hozzájárul az üvegházhatású gázok kibocsátásához, a tanulmányok szerint a tehenek CH4-termelése a takarmánytól függően 2-12%-os energiaveszteséget jelent. Ennek következtében a takarmányadalékok folyamatos keresése mellett ugyanilyen fontos a gyakori alapanyagok metántermelésre gyakorolt hatásának összehasonlítása is.
A mérsékelt éghajlaton a zabot és az árpát gyakran használják koncentrátumkiegészítőként a tejelő tehenek takarmányában. Korábbi termelési tanulmányok azt találták, hogy az árpa zabbal való helyettesítése a tejhozamot ugyanazon a szinten tartja, sőt, akár növelheti is a tejelő tehenek tejhozamát – írja az allaboutfeed.net elemzése .
A korábbi in vitro vizsgálat
A jelenlegi vizsgálaton dolgozó kutatók az árpa és a zab összehasonlításának eredményeit elsősorban a korábbi in vitro vizsgálat alapján jósolták meg. Abban a vizsgálatban a zab CH4-csökkentő hatása az árpához képest megerősítést nyert; az inkubált zab alapú takarmányok CH4-kibocsátása 8,9%-kal volt alacsonyabb az árpa alapú takarmányokhoz képest.
Ebben a vizsgálatban a kutatók értékelték az árpa fokozatos zabbal való helyettesítésének hatását a bélrendszeri CH4-kibocsátásra, a bendőfermentációra, a takarmány emészthetőségére, a tejtermelésre és az energiafelhasználásra fűszilázs-alapú takarmányt fogyasztó tejelő teheneknél. 16 laktáló északi vörös tejelő tehén teljes vegyes takarmányt kapott [58:42 takarmány:koncentrátum szárazanyag (DM) alapon]. A takarmányt kizárólag fűszilázs (Phleum pratense) adta, fehérjekiegészítésként repcemaglisztet (a takarmány DM-értékének 10%-a). A gabonakiegészítők a takarmány DM-értékének 30%-át tették ki. Az árpát fokozatosan helyettesítették az alábbiak szerint:
– 100% árpa: 0% zab
– 67% árpa: 33% zab
– 33% árpa: 67% zab
– 0% árpa: 100% zab
A takarmány-adalékanyag felére csökkenti a tehenek kibocsátását
Egy új dániai projekt célja a tejelő tehenek metánkibocsátásának 50%-os csökkentése egy olyan hármas hatású takarmány-adalékanyag segítségével, amelyet a bélrendszeri metánképződés korlátozására fejlesztettek ki.
Enterális metánkibocsátás
A zab fokozott bevitele lineárisan 4,4%-kal csökkentette a CH4-kibocsátást, és a metánintenzitás (g/kg ECM-ben (energiakorrigált tej) kifejezve) 4,8%-kal csökkent, amikor az árpát teljes egészében zabra cserélték a takarmányban – ami azt jelzi, hogy a CH4-kibocsátás az állatok termelékenységének veszélyeztetése nélkül csökkent. Ezenkívül a CH4 CO2-höz viszonyított aránya csökkent a zab takarmányba való növekvő bevitelével.
A kutatók megjegyezték: „jól ismert, hogy pozitív kapcsolat van a takarmány emészthetősége és a CH4-kibocsátás között. A CH4-kibocsátás csökkenése az árpa zabbal való helyettesítésével a szervesanyag-emészthetőség lineáris csökkenésével magyarázható, mivel a bélben lévő CH4 az emésztett anyagból keletkezik. Egy másik lehetséges magyarázat a zab magasabb zsírtartalma az árpához képest.”
A zabszem az árpaszemhez képest magasabb koncentrációban tartalmaz emészthetetlen rostokat, amint azt a táplálékban lévő emészthetetlen NDF koncentrációjának és bevitelének lineáris növekedése mutatja a zab növekvő bevitelével a jelenlegi vizsgálatban. Jelen vizsgálatban az árpa teljes helyettesítése zabbal az étrendi nyerszsír koncentrációjának és bevitelének lineáris növekedését eredményezte (9,3 g/kg DM magasabb).
Más tanulmányok is azt mutatják, hogy a táplálék zsírkoncentrációja negatív kapcsolatot mutat a bélrendszeri CH4-kibocsátással. Hozzátették, hogy a bendőfermentációs mintázat változásai nem magyarázzák a CH4-kibocsátás különbségeit ebben a vizsgálatban, mivel a VFA-k moláris arányait nem befolyásolta az árpa helyettesítése.
Bendőfermentáció
A bendőben a szerves anyagok fermentációja során keletkező VFA-nak jelentős hatása lehet a kérődzők termelésére és termékösszetételére. A VFA-termelés relatív arányát számos tényező befolyásolja, beleértve a szubsztrát összetételét, a szubsztrát elérhetőségét és lebonthatóságát, valamint a jelen lévő mikrobafajokat. Az e tényezők közötti kölcsönhatások megnehezíthetik az egyes tényezők hatására vonatkozó következtetéseket. Ebben a vizsgálatban a teljes VFA-koncentrációt és a fermentációs mintázatot nem befolyásolta a zab nagyobb mértékű bevitele a takarmányba. A kutatók azonban különbséget vártak a VFA-termelésben, mivel az árpa és a zab OM-emészthetősége különbözött. “Tekintettel azonban az átlag viszonylag magas standard hibájára a jelenlegi vizsgálatban, valószínű, hogy az összes VFA-koncentrációra vonatkozó átlag nem teljesen pontos. A gyomorszondával történő egyszeri mintavételi módszer növelheti az adatok véletlenszerű szórását a nyálszennyeződés és az utolsó étkezés után eltelt idő miatt” – állapították meg.
Tejtermelés
A kutatók az árpa zabbal való teljes helyettesítését követően számszerű növekedést regisztráltak a tejhozamban és az ECM/DMI arányban. A tej alkotóelemeinek hozamát azonban nem befolyásolta jelentősen az árpa fokozatos helyettesítése zabbal az étrendben. A tejhozam növekedését a táplálék zsírkoncentrációjának növekedésével magyarázták, amikor az árpát zabbal helyettesítik a takarmányban, ami valószínűleg további DE-t biztosít az állat számára. „Az árpa alapú takarmányokhoz képest a zab alapú takarmányon tartott tejelő tehenek tejhozamának növekedése vagy fenntartása az energiamegosztásbeli különbségek eredménye lehet, ahol kevesebb energia oszlik meg a testzsírtartalékokban, ahogyan azt vizsgálatunkban megfigyeltük” – mondták.
Emészthetőség és energiafelhasználás
Az OM, az NDF és a potenciálisan emészthető NDF emészthetősége lineárisan csökkent a zab növekvő bevitelével. Ez a ME-bevitel lineáris csökkenését eredményezte. A zab megnövekedett mennyisége a takarmányban azonban nem befolyásolta jelentősen az energiamérleget vagy az ME-hasznosítás hatékonyságát a laktáció során. A kutatók megemlítették, hogy a hasonló termelés az alacsonyabb ME-bevitel ellenére arra utalhat, hogy az árpából származó többletenergia-ellátás a tejtermelés helyett a testzsírtermelésnek kedvezett, vagy hogy a tehenek a testzsírt mozgósítják a tejtermelés támogatására, amikor a zab teljes mértékben bekerült a takarmányba.
Mi okozhatja a különbségeket?
Ez a tanulmány arra a következtetésre jut, hogy az árpa zabbal való helyettesítése a fűszilázs alapú takarmányozással táplált tejelő tehenek takarmányában fenntartható stratégiát jelenthet, amelyet a gazdák könnyen alkalmazhatnak a bélrendszeri CH4-kibocsátás mérséklésére anélkül, hogy az állatok teljesítménye csökkenne. Kiemelték azt is, hogy a metánkibocsátásban és a tejtermelésben különbségek várhatók a szilázs és a koncentrátum arányában, a zab és az árpa koncentrátumfrakcióba való beépítésének mértékében, valamint a szilázs típusában és minőségében mutatkozó különbségek miatt.
