Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Magyarország, Olaszország, Románia, Szlovákia és Szlovénia közösen kérte a lipicai ló tenyésztésének felvételét az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, vagyis az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára. A listára vételről a végleges döntést a szervezet Világörökség Bizottságának 2021 decemberében tartott éves kongresszusán hozza meg. Ezt a szlovén kormány közölte, amely a 8 ország nevében nyújtotta be a pályázatot a szervezet párizsi titkárságán.
A lipicai lovak hagyományos tenyésztése Baranyában, Szlavóniában és a Szerémségben része a horvát kulturális örökségnek. 2017 elején bekerült a Horvát Köztársaság Kulturális Javak Nyilvántartásába is – olvasható a horvát kulturális minisztérium közleményében. A nemzetközi kezdeményezés a közös UNESCO-jelölési lehetőségről 2017 végén indult, horvátországi szervezője a kulturális minisztérium volt. Szlovénia még 2015-ben jelezte, hogy a Lipicai Méntelep (Kobilarna Lipica) pályázni fog a világörökségi státuszra, majd 2019 májusában Szlovénia és Ausztria közös indítványról állapodott meg.
A lipicai ló tenyésztésének története
A lipicai ménest 1580-ban alapították, az akkori Habsburg Birodalom területén II. Károly főherceg a Trieszt közelében található, ma szlovéniai Lipicán hozott létre tenyésztő telepet. A császári udvar számára kívántak ott kiváló, tűrőképes, a pompát, a gazdagságot minden jellegében mutató lovat előállítani. A tenyésztés a kor divatjának megfelelően spanyol lovakkal indult, de egész Európában kutattak olyan mének és kancák után, amelyek a kívánt célt biztosítani látszottak – írta a Magyar Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesülete. Elsőként az ugyancsak spanyol ősöktől, de a dán királyi ménesben 1765-ben született Pluto nevű szürke mén került Lipicára. Plutot követte 1774-ben a nápolyi királyság legjobb spanyol fajtájú méneséből származó fekete Conversano. A csehországi Kladrubból érkezett az 1779-ben született fakó mén, a modern fogatsportban kiemelkedő teljesítményt nyújtó Favory törzs alapítója. Favoryval együtt vásárolták meg a lipicai ménes számára az 1773-ban Spanyolországban született, ekkor már 10 éves Maestosot is.
1803-ban vették meg a ménesbe a Nápolyból származó pej színű, akkor 13 éves Neapolitano nevű állatot. Az 1800-as évek elejére a Lipicán kialakult ménesbe is megérkezett az előző évszázadok kiemelkedő tenyészhatású fajtája, az arab. Így 1816-ban csatlakozott a Schwarzenberg herceg által 1811-ben elletett Siglavy nevű saját tenyésztésű, de eredeti arab ősöktől származó arab mén, mint a hatodik eredeti lipicai törzs megalapítója.
A nemes fehér lovak annak köszönhetik a világhírüket, hogy nagy számban alkalmazták őket a Habsburg császári udvarban. A lipicai lovakat Ausztriában, Szlovéniában, Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában, Magyarországon, Szlovákiában, Olaszországban és Romániában is tenyésztik.