Az időjárást tekintve alig kezdődött még el a tél, így várhatóan 2 hónapig még kitart. A hét közepi kemény mínuszok után a hétvégére egy kis enyhülés jött. Mivel jól esik ilyenkor egy kis testmozgás, érdemes összekötni a kellemest a hasznossal: irány a kert! Bálint gazda tanácsai következnek.
Kezdjük a gyümölcsfák ápolásával
Ezeknek a törzsén felváló kéregpikkelyek alakulnak ki, amelyek alatt számtalan gombás betegség spórája és a kártevő rovarok tojásai találnak téli menedéket. Tavasszal ezek életre kelnek és súlyos károkat okoznak, ezért gondosan el kell távolítani őket. Elő kell venni a háromszögletű, nyeles fakaparót és meg kell tisztítani a törzset, majd drótkefével még a legkisebb repedésekből is el kell távolítani a nem kívánatos vendégeket, végül pedig össze kell takarítani és meg kell semmisíteni a törmeléket, amely a fa alatt maradva tovább terjesztheti a betegségeket.
Rügyvizsgálat
A tél végéhez közeledve válnak láthatóvá a régebbi fagysebek és a téli hónapokban keletkezett, új fagyrepedések. Ezeket éles késsel az élő szövetekig ki kell faragni és sebvédő anyaggal be kell kenni, mert a le nem zárt szöveteken keresztül számos veszedelmes gombás és vírusos fertőzés leselkedik a fákra. A sebbalzsamok kevésbé időt és vizet állóak, ezért a sebkezelést a tavasz folyamán kétszer-háromszor meg kell ismételni. A sebek kezelése nélkül azok egyre nagyobbak és mélyebbek lesznek. Ez akadályozza a szövetek nedvszállítását, ezzel csökkentve a fák termőképességét és rövidítve az élettartamukat. A nagyobb, nyílt sebek évről-évre nőnek. A szabadon maradó farész elkorhad, a helyén odú keletkezik. Ezeket ugyan a cinkék és egyéb énekes madarak örömest vesznek birtokba, de a fák élettevékenységét csökkentik.
Mi legyen a sarjakkal?
A koros gyümölcsfák gyökereiből, a tövükből és a törzsükből gyakran törnek elő erőteljesen növekvő sarjak. A törzssarjakkal könnyen elbánhatunk, Ha ollóval tőből kivágjuk őket és – ha a tövükben nem hagytunk rejtett rügyeket – akkor véglegesen megszabadultunk tőlük. A gyökér és a törzssarjak kiirtása hosszadalmasabb munkát igényel: a földet le kell bontani róluk, meg kell keresni a tövüket és lehetőleg le kell tépni őket. Így nem maradnak a helyükön rejtett rügyek, amelyekből új (és rendszerint több) sarj képződik.
A felkopaszodott, vastag vázágakon igen gyakran fejlődnek fattyúvesszők. Ezek sűrűn állnak egymás mellett, árnyékolják a koronát. Sok tápanyagot fogyasztanak, de soha se teremnek gyümölcsöt. A teendő a következő: a fattyúvesszőket legalább 20 cm távolságra kiritkítjuk és a megmaradókat arasznyi hosszúságban visszametsszük. Ezeken tavasszal oldalhajtások keletkeznek, amelyeken a következő évben már virágrügyek jelennek meg és termést is érlelhetnek. Ezzel a módszerrel az idős fák fokozatosan megifjíthatóak.
Ezekben a hetekben a gyümölcsfák fenntartó és koronaalakító metszése még elhamarkodott lenne, de a szemmel láthatóan száraz ágakat és vesszőket már most le lehet metszeni, illetve fűrészelni, hogy ezzel is csökkentsük a tavaszi metszés munkaszükségletét. Ne feledkezzem meg, kedves Szomszéd az ily módon keletkezett sebek kezeléséről sem.
Forrás: balintgazda.hu