Az elmúlt években világszerte dinamikusan nőtt a biotermékek fogyasztása, és további növekedés jósolható a hazai ökológiai gazdálkodást illetően is. Ugyanakkor az ökológiai gazdálkodást szabályzó rendelet komplexitása miatt szorgalmaznának egy, az állattartási rendszerre utaló jelölést, amely a vásárlók felé megmutatja, hogy intenzív vagy extenzív állattartási rendszerből származik-e a termék.
A környezetvédelmi és állatjóléti szempontok okán tehát haszonállataink tartásának gyakorlata is átalakulóban van. A célkitűzés szerint 2030-ra az EU mezőgazdasági területeinek egynegyedén ökológiai gazdálkodást kell folytatni.
Dinamikusan fejlődő ágazat lett
A biogazdálkodás a talajok és az élővilág épségének és az emberek egészségének megőrzését célzó élelmezéstermelési rendszer, amely ötvözi a tudományos kutatás és az innováció eredményeit és a hagyományt. Törekszik a környezet megóvására, az egészséges életmódot elősegítő mezőgazdaság és élelmiszer-termelés megteremtésére.
Az elmúlt években dinamikusan fejlődő ágazattá vált Európa-szerte – fogalmazza meg az Agrárminisztérium által kiadott Nemzeti Cselekvési Terv az Ökológiai Gazdálkodás Fejlesztéséért (2022-2027) című szakpolitikai dokumentum. Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet szakembereivel, Allacherné Szépkuthy Katalin vezető szaktanácsadóval, Dr. Márton Aliz okleveles agrármérnök kutatóval és Dr. Pajor Gábor állattenyésztési csoportvezető, állatorvos-adatelemzővel beszélgetett az ökológiai állattartás középtávú jövőjéről a Kistermelők Lapjának munkatársa.
Vajon csökkenés vagy növekedés várható a következő években a hazai ökológiai tenyészetek számában?
Szépkuthy Katalin szerint minden bizonnyal növekedni fognak az ökoterületek. Hiszen a Közös Agrárpolitika hazai forrásokkal kiegészítve támogatja újabb földek átállítását és a már átállt területek megtartását. Azonban az, hogy az állattartásnak ebben a bővülésben mekkora szerep jut, komoly kérdés.
Szabályozó tényezők
Ha megnézzük a jelenlegi trendeket – miután túl vagyunk a covid-krízisen –, az adatok azt mutatják az európai piacokon, hogy az öko jellegű állati termékek fogyasztása – elsősorban a tojás, tej forgalma – növekedett.
Hogy mi befolyásolhatja a növekedést? Mennyire jelentős tényező az, ha ökológiai gazdálkodásra szeretne áttérni egy gazda, hogy ennek komoly szabályozó tényezői vannak?
(Az öko rendelet szerint, amennyiben az átállás kezdetén a gazdaság valamennyi földterületét és állatállományát bejelenti és az állatait döntően a saját gazdaságából származó takarmánnyal eteti, az átállás kezdetén a gazdaságban tartott állatok mindegyike 24 hónap elteltével átállt. A későbbiekben azonban már csak a még meg nem ellett nőivarú (és bármilyen életkorú hím) tenyészállatok bevonásával bővíthető az ökológiai tenyészet.)
A vezető szaktanácsadó felidézte: az Európai Parlament és a Tanács ide vonatkozó rendelete szabályozza a különböző állatfajtok tartására, takarmányozására és gyógykezelésére vonatkozó előírásokat. Ideértve az állatok eredetére vonatkozó előírásokat is. Akkor lehet egy állati terméket bioterméknek nevezni, ha az az állat biogazdaságban született vagy fiatalon került az ökológiai termelésbe, meghatározóan átállási területről származó vagy már minősített biotakarmányt evett.
Ha a fogyasztók értenék
Márton Aliz szerint nagyban segítené az ökológiai állattenyésztés hazai terjedését, ha a fogyasztók értenék az állattenyésztési rendszerek közötti különbséget, és a különböző rendszerekből származó termékek közül lenne lehetőségük választani.
A tojásokon már régóta szerepel a tartási rendszer kódja, a fogyasztók ezt ismerik, és sokan ez alapján választanak. Márton Aliz szerint helyes lenne, ha könnyen felismerhetően jelölésre kerülne a csomagoláson, hogy az adott állati termék, legyen az hús vagy tejtermék, intenzív állattenyésztési rendszerből vagy szabadon tartott, extenzív rendszerből származik.
Ne afelé tartson a világ, hogy ne fogyasszunk húst, hanem a mérték és a minőségi fogyasztás felé mozduljunk el.
Léteznek húsalternatívák
Pajor Gábor szerint olyan szempontból is érdekes megvizsgálni az ökológiai (és nem öko) állattartás jövőjét, hogy számításba vesszük, léteznek húsalternatívák. Amikor megemlítik például a rovarevést, ez nem azt jelenti, hogy egészben kell megennem egy tücsköt. Hanem azt, hogy várhatóan a rovarok testanyagait feldogozott formában fogják használni fehérjeforrásnak.
Léteznek növényi fehérjekiegészítők, valamint legújabban a sejttenyészetek is, ahol őssejtekből próbálnak húsokat előállítani. Úgy gondolja, ha ökológiai mezőgazdaságról beszélünk, azt szeretnénk, hogy megmaradhasson a haszonállatokra alapozott hústermelés, olyan mértékben és termelési módszerekkel, ami hosszútávon is fenntartható, elegendő és egészséges élelmiszert biztosít, miközben jóval kevésbé szennyezi a környezetet.
Vajon ha igény mutatkozik, ez további növekedést hozhat a biogazdaságok számában?
Az állatorvos-adatelemző szerint a KSH-adatokból az derül ki, hogy dinamikus fejlődés van az ökológiai termelésben. 2005 és 2020 között a termelők száma háromszorosára nőtt, az öko-állattartási terület pedig 3,7-szeresére. Magyarországon az egy főre jutó fogyasztás 2006-ban csaknem 2 EUR/fő/év volt, 2018-ban valamivel 3 EUR/fő felett. Az biztos, hogy az ökológiai termelés, az állatjólét, a környezetvédelem támogatása alapvető fontosságú. Pajor Gábor úgy gondolja, a szálak összeérnek, és mindenképpen növekedni fog az ezek iránti igény.
(Forrás: magyarmezogazdasag.hu)
