Különleges együttműködés alakult ki Brazília egy tengerparti városában a vadon élő delfinek és a helyi halászok között. Az emberek az állatok testbeszédéből olvasva tanulták meg, mikor kell bedobniuk a hálót, így jóval több halat fognak, mint a hagyományos módszerekkel halászva. Laguna városában nem most kezdődött egy szokatlan partneri viszony. A korabeli tudósításokból kiderül, hogy már 150 éve működött a palackorrú delfinek és halászok közötti együttműködés. Most azonban modern dróntechnológiával és víz alatti hangfelvételekkel is vizsgálták, hogy is működik egy ilyen közös halászat.
A Phys.org anyagára hivatkozva a Magyar Mezőgazdaság számolt be róla, hogy a kutatási eredményeket a Proceedings of the National Academy of Sciences tudományos lapban publikálták 2023. február elején.
A halászat gyakorlata
“A tanulmányunk egyértelműen megmutatja, hogy mind a delfinek, mind az emberek odafigyelnek a másik viselkedésére, és az állatok jelet adnak, hogy mikor kell kivetni a hálókat” – mondta el Stephanie King, a Bristol Egyetem biológusa, aki a delfinek kommunikációját vizsgálja, és nem vett részt a tanulmányban.
A víz, ahol egy vonuló halra, a tengeri pérre halásznak az emberek és a delfinek, eléggé zavaros. Ezért az emberek nem látják, hogy pontosan hol van a zsákmány. Ezzel szemben a delfinek az általuk kibocsátott ultrahangokkal tökéletesen tudják, merre úszik a zsákmány, mutatott rá Mauricio Cantor, az Oregon Állami Egyetem tengerbiológusa, a tanulmány társszerzője.
Az emberek figyelik, mikor érkeznek a delfinek, és akkor lábalnak a tengerbe. Ezután pedig a tengeri emlősök jelére várva készenlétben állnak, hogy kivessék a hálóikat. Ez a jel általában egy ugrás, vagy egy hirtelen merülés. Minél gyorsabban reagálnak az emberek segítőik jelzéseire, annál több halat fognak.
Mi a jó ebben a delfineknek?
A bedobott háló megzavarja a halakat, és emiatt kisebb csoportokra oszlanak szét – így a delfinek is könnyebben elkapják őket. “A delfinek a hálóból is kiszedhetnek egy-két halat – a halászok néha érzik, ahogy a delfinek picit megrángatják a hálót” – mondta el Cantor.
Laguna lakosai képesek megkülönböztetni egymástól a delfin-egyedeket, és kategóriák szerint tartják számon őket: “jó”, “rossz”, és “lusta” – attól függően, hogy mennyire hatékonyan segítik a munkájukat. Amikor egy “jó” delfin közelít, az emberek izgatottak lesznek, hiszen nagyobb fogásban bízhatnak.
Az aggodalmak és a jövő
Nem egyértelmű, hogyan is indult ez az együttműködés, mely több ember- és delfingeneráción át tart. A tudást mindkét faj továbbadta az utódainak. Azonban a brazil kutatók aggódnak, hogy ez a különös együttműködés veszélybe kerül, mivel a tengerben lévő szennyező anyagok veszélyeztetik a delfineket, és a hagyományos halászati formákat kiszorítják az ipari halászflották – írták.
“Az emberek és a vadállatok közötti együttműködések eltűnnek, mivel elpusztítjuk a vadon élő populációkat” – figyelmeztet Janet Mann, a Georgetown Egyetem delfinkutatója.
A kutatók bíznak benne, hogyha felhívják a figyelmet erre a különös partnerségre, azzal segítik a fennmaradását.
“Hihetetlen, hogy több, mint egy évszázada működik – de vajon életben tudjuk tartani ezt a hagyományt ennyi változás közepette?” – tette fel a kérdést Damien Farine, a Zürich Egyetem biológusa, a tanulmány egyik szerzője.
