Termőföld. Vetemény. Trágya. Ól. A városban ezek csaknem ismeretlen fogalmak, legfeljebb az erkélyeken, tejfölös dobozból kel ki egy-két szál majoránna vagy kakukkfű. De most van egy új őrület. A városi tyúktartás.
Egy városnak szüksége van arra, hogy ellássák, hogy odavigyék neki az élelmet, a csomagolást pedig elszállítsák, ha végzett az evéssel. Az elosztás pedig hierarchikus: először sok tonnányi termést pakolnak fel kamionokra, aztán kamionból raklapokat adnak el a város szélén, majd a kisebb zöldségesek hordják ezeket szét ládánként, végül a kis üzletekben dekánként adják el. Ez olyan szabály, amit nem kellett létrehozni ahhoz, hogy létezzen. Olyan, mint a gravitáció, egyszerűen csak úgy van.
2011-ben azonban ez a gravitációs elmélet összeomlott. Budapesten megjelent az első közösségi kert. Ez a kezdeményezés arról szól, hogy a városlakók igényelhetnek saját művelésre egy kis darab földet egy kijelölt területen, hogy azon zöldséget termesszenek. Végre a lakásokban élők is hazatérhetnek sáros csizmával. Eleinte azt hittem, hogy az ötlet hamvába hal, de aztán jött a meglepetés: rengeteg ilyen kert nőtt ki azóta az odahordott termőföldből.
A városi tyúktartás előnye ugyanaz, mint a közösségi kerteké: tudod, milyen táppal etetett állat tojását vagy húsát eszed, tudod, milyen élete volt a levágása előtt. Ráadásul ez is közösségi jellegű: ha elmész egy hétre otthonról, meg kell kérned valakit, hogy gondozza, etesse az állatokat. Nem feltétlenül örülnek majd neked mindig, de legalább gyorsan kiderül, hogy tényleg jóban vagytok, vagy csak megy a jópofi. Eteted az állataimat? Haver vagy. Cserébe itt hagyhatod a gyerkőcöt, ha moziba mentek.
Ildi története pedig úttörő a városi tyúktartásban: a jó kaják rajongójaként 5 éve, totál kívülálló értelmiségiként kitalálta, hogy Budán szeretne tyúkokat tartani és saját tojást termelni. Egyre többet tanult a témában, és egyre több ismerőse kereste meg, hogy segítsen nekik is elindulni a “Saját Tojás és Csirkemell” rögös útján.
Ildi aztán nemrég szintet lépett: elindította a Tyúk a városban oldalt, ahol összegyűjtött egy csomó hasznos infót a témában, és nagyon ügyesen azt is kitalálta, hogy ezzel foglalkozik majd, hivatásszerűen. Azoknak, akik elhatározzák, hogy az általa kitaposott útra lépnek, segít elindulni, ólat építeni. Városityúk-tanácsadó lett.
Ehhez persze kellett, hogy a törvényi szabályozás is mellé álljon. Ahogy elmesélte nekünk, 2012. októberéig a kerületi önkormányzatok helyi rendeletekben szabályozták a kisállattartást. Ez azt jelentette, hogy a kerületeket övezetekre osztották, és így dőlt el az is, hogy egy kerületen belül mely övezetekben lehet, illetve nem lehet tyúkokat tartani, és az is, hogy maximum hány darabot. Aztán 2012. október 1-gyel lépett életbe az élelmiszerláncról és a hatósági felügyeletről szóló törvény, ami hatályon kívül helyezte a korábbi helyi rendeleteket. Ennek értelmében nincsenek már sem övezetek, sem maximált darabszám, hanem bárki, bárhol tarthat bármit, és abból bármennyit, de az állatok tartása nem veszélyeztetheti sem az emberek, sem az állatok egészségét, jólétét, valamint nem károsíthatja a környezetet. Tehát például nem mondja ki a törvény, hogy nem tarthatsz panelban tyúkokat, de mivel a tyúkok jóléte (kapirgálás) a panelban a parkettán nem biztosítható, így panelban nem jó ötlet belevágni. A törvény, bár jóléti szemléletű, nem tiltja a ketreces tartást sem, de a városi ketreces tartás remélhetőleg senki fejében nem fordul meg.
Mi kell a városi tyúknak? Kábé az, ami a falusinak. Ól (szabadtartásban minimum 1, de inkább 2-4 négyzetméter tyúkonként). Árnyék, napfény, zöld. Kotlásra alkalmas hely. Ragadozóvédelem, ha indokolt. Koszt input, ürülék output. Bemegy a kaja, kijön a tojás, tényleg. Így megy ez.
A városi tyúktartás PR-jáért fele részben a tv (River Cottage, Jamie Oliver), fele részben a család legfiatalabb tagjai (gyerekek) felelősek. Ezek együttes hatására jön apuka fejvakarva, hogy akkor kellene egy túlélési terv erre a szokatlan igényre. Persze eleve olyanok döntenek erről, akiknek a fenntarthatóság, újrahasznosítás, öko-szemlélet fontos – teszi hozzá Ildi. Aztán persze gyorsan belejönnek a dologba, miután a reggelit a friss, langyos tojásból készítik, amiért még az ólba sem kellett bemenni, egyszerűen kiveszik a külső tojódobozból.
Van olyan kifutó, ami kerekeken gurul, így a fűnyírás is megvan: a tyúkok fix méretre csipkedik a zöldet, így a fűnyírót be sem kell kapcsolni. Olyan etetőket, itatókat készítenek Ildiék, amik 3-4 napig simán ellátják a tyúkokat akkor is, ha senki sincs otthon, de ha hosszabb időre utaznak el, a Tyúk a városban kérésre kimegy a helyszínre, és ellátja az állatokat, összeszedi a tojást, satöbbi.
Szóval van már városra optimalizált, közösségi tyúktartás. Mi lesz a folyamat vége? Lóverseny a Hősök tere körül? Parádézó elefántok egy városligeti sátorban?
Forrás: varosban.blog.hu
