A modern gyógynövénytermesztés sikerének záloga a természeti megújulást és az üzemi gazdaságosságot egyszerre biztosító termelési rendszerek működtetése, valamint a minőségi követelményeknek való teljeskörű megfelelés. Zubay Péter, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) fiatal kutatójának eredményei alapján kiderült, hogy a fenti feltételeket teljesítve melyik gyógynövényeket lehet majd termeszteni az egyre népszerűbb agrárerdészeti rendszerekben.
Az agrárerdészeti rendszerek egy régi koncepció újraéledései, melyekben az adott kultúrterületen belül fásszárú és lágyszárú növényeket együttesen termesztenek – írta a MATE. E rendszerek támogatottsága pozitív hatásaik miatt egyre nagyobb, hiszen számos ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtanak. Gazdagíthatják a talaj tápanyagforrásait és a biodiverzitást, szénmegkötő hatásuk van, segítenek megőrizni a talajállapotot, a tájképet és a kulturális örökséget, segítik a beporzó és biológiai kontroll szervezetek védelmét, sőt még a gazdálkodók versenyképességét is javíthatják – mondta Zubay Péter ökológiai gazdálkodási mérnök, a MATE Kertészettudományi Doktori Iskola doktorjelöltje.
Melyik növényfajok alkalmasak az agrárerdészet rendszerében a termelésre?
Arról azonban ez idáig csak kevés adat volt ismert, hogy a mérsékelt égövi agrárerdészeti körülmények között potenciálisan milyen növényfajok lehetnek perspektivikusak és hogyan épülnek fel, hogyan tarthatók fenn közöttük optimális kapcsolatok.
„Az egyik fontos körülmény a különböző gyógynövények fényigényének feltárása, hiszen a megvilágítottság, a hozam, valamint a speciális anyagcseretermékek mennyisége és minőségi összetétele egymással összefügg. A másik fő szempont pedig az allelopátia, amikor az egyik faj környezetbe juttatott anyagcseretermékei a másik fajra hátrányos hatást gyakorolnak” – magyarázta a fiatal kutató, akia MATE Gyógy- és Aromanövények Tanszékén, Dr. Szabó Krisztina témavezetésével végezte vizsgálatait.
Ezeket a gyakorlati hasznosításokat vizsgálta a magyar kutatás
A két fő kutatási kérdés az volt, hogy vannak-e olyan gyógynövényfajok, amelyek magjai képesek a megfelelő csírázásra a diófa és nyárfa jellemző allelokemikáliái jelenlétében, továbbá
vannak-e olyan, a mérsékelt övben termeszthető gyógynövényfajok, amelyek hozama redukált fényviszonyok mellett sem csökken és ilyen körülmények között is képesek a gyógyszerkönyvi minőségnek megfelelő drogelőállításra.
Az eredmények és a következtetések
„A kísérletek alapján további agrárerdészeti termesztést megalapozó, léptéknövelt üzemi kísérletekre javasoljuk a citromfű, az orvosi körömvirág, a moldvai sárkányfű és a borsfű fajokat, amelyek jól kompenzálják, esetenként produkció növekedéssel reagálnak az agrárerdészeti rendszerekben várhatóan fellépő 30% körüli fényintenzitás csökkenésre.”
