Vannak szarvasgombász kutyák és disznók, nemrég pedig madarak között is találtak ilyen fajokat. Patagóniában bukkantak két talajlakó, professzionális szarvasgomba kereső madárra. Ezek az első olyan nem emlős fajok, amelyekről tudni lehet, hogy keresik a szarvasgombát. A fantasztikus felfedezés egy véletlennek köszönhető. A madarak szokatlan viselkedését szarvasgombát kereső kutatók fedezték fel Chilében. A tudósok figyelmét két faj, a vörösbegyű tapakúló (Scelorchilus rubecula) és a feketetorkú törökmadár (Pteroptochos tarnii) keltette fel.
Az Iflscience.com cikke alapján a Magyar Mezőgazdaság számolt be róla, hogy Chile déli részének távoli erdeiben, ahol a madarak ritkán látnak embert, és ennek megfelelően bátran is viselkednek, követni kezdték az erdőt járó kutatókat, és alaposan átvizsgálták utánuk azokat a területeket, ahol szarvasgombát keresve feltúrták a talajt és az avart. Ezt látva vetődött fel bennük a kérdés: miért is érdekli őket, hogy mit keresnek az emberek az erdő talajában?
A szarvasgomba szükséglete, hogy más fajok terjesszék a spóráit
A föld alatti életmódjuk miatt a szarvasgombák nagymértékben függnek az őket fogyasztó, spóráikat így terjesztő állatoktól, például a házisertéstől, a vaddisznótól – és ezek szerint a madaraktól is. Az ilyen állatok kulcsszerepet töltenek be, mivel sok fafaj szimbiózisban él a gombákkal a gyökérzetén keresztül, vagyis mindkét faj megosztja a másikkal az általa elért tápanyagokat, ezáltal erősítve a erdő életközösségét.
Nagyarányú szarvasgomba fogyasztást bizonyított az ürülékvizsgálat
A kutatóknak jó oka volt tehát feltételezni, hogy a madarak a gombakeresés miatt érdeklődnek, azt viszont még nem tudták, hogy fogyasztják-e a gombát. A madarak ürülékének elemzéséből hamarosan kiderült, hogy igen: a vörösbegyű tapakúló ürülékmintáinak a 42, a feketetorkú törökmadár ürülékmintáinak a 38 százalékában találtak életképes spórákat. Ezzel beigazolódott, hogy Patagóniában fontos szerepet játszanak a madarak a szarvasgomba ivaros szaporodásában.
