A birs terméshozama évről évre erősen ingadozik, és a minősége is változhat. Ennek legtöbbször a megfelelő növényvédelem elmaradása az oka. Például a moníliás fertőzés akár a teljes termést is elviheti és előfordulhat az is, hogy a virágzás ellenére elmarad a gyümölcsfejlődés. Ismerje meg a betegségeket és a kártevőket, olvassa el, mikre figyeljen a birs növényvédelme során!
A Kerti Kalendárium cikkét a Magyar Mezőgazdaság közölte, ezt az anyagot szemléztük. Korábbi anyagunkat pedig ezen a hivatkozáson olvashatja birs-témában.
Kártevők a birsalmán
A sodrómolyok, az almamoly, a birsgubacsatka, a közönséges teknős pajzstetű és alkalmanként az amerikai fehér szövőlepke lomb- és gyümölcs-kártétele ellen is védekezni kell. A molyok kártételét és várható nagysága részben a korábbi fertőzöttség mértéke, részben pedig a rajzás menetének és intenzitásának megfigyelése alapján lehet megállapítani. Ezért a védekezés megfelelő időzítéséhez hetente legalább 1-2 alkalommal ellenőrizzük a szexferomon-csapdák fogásait!
A gyümölcsszíneződés és -érés időszakában is védekezni kell. Augusztusban a betegségek (lisztharmat, varasodás, monília), valamint az aknázómolyok, kaliforniai pajzstetű, atkák nyári nemzedékeinek kártétele miatt szükséges figyelni. A birsalma szedése július közepétől (pl. Vista Bella, Julyred) október végéig tart. A szüret előtti permetezések fő célja az idei termés megóvása.
A nyári almafajtákat már csak olyan növényvédő szerekkel szabad permetezni a károsítók ellen, amelyeknek a szüretig betartható az élelmezés-egészségügyi várakozási ideje-
A sodrómolyok kora tavasszal a rügyekben károsítanak, majd a fiatal leveleket lazán egymáshoz szövögetik és hámozgatják. Nyáron pedig a fejlődő gyümölcsökhöz odaszőtt levelek alatt rágnak tovább. A birsfákon a leggyakrabban a barna rügysodró, a ligeti sodrómoly és a zöld sodrómoly károsít.
Az évente 2 nemzedékű almamoly gyakran megtámadja a birset
Az első május közepétől, a második július közepétől rajzik. A fertőzött gyümölcs húsában egyenes vagy gyengén hajlított járatot rág, ami a magház felé tart. A kifurakodási nyílás vörösesbarna, feketés ürülékkel szennyezett. A keleti gyümölcsmoly is károsíthatja a birsalmát, ez ellen gyakran kell védekezni, mert évenként 3 nemzedéke fejlődik. Lárvaállapotban a gyümölcsfák védett ágrészeiben, a gyepszintben vagy a talaj legfelső rétegében telel át. A birsgubacsatka kártétele a levelek színe felé kidomborodó, fonákján pedig fehéres, himlőszerű dudor. Kezdetben sárgás, majd barna, végül fekete színű. A himlők csoportosan alakulnak ki, levelenként akár 10-30 folt is látható.
Ha a fenti tünetek tömegesen megfigyelhetők a leveleken, a további kártétel megakadályozására atkaölő szerrel kell védekezni. A közönséges teknős pajzstetű kártétele abban nyilvánul meg, hogy a hímek és a nőstények ellepik a vékonyabb ágakat, a lárvák pedig a leveleken szívogatnak és mézharmatot ürítenek. Ezen aztán megtelepszik a korompenész, ami erősen gátolja a növények asszimilációját, légzését.
A hajtások ezért nem fejlődnek megfelelően, a termésmennyiség is jelentősen csökken. Évente egy nemzedéke fejlődik, és a 2-3 éves ágakon lárvaként telel át. Ha nyáron újabb pajzsok jelennek meg az ágakon, augusztusban és/vagy szeptemberben egy-két alkalommal érdemes permetezni – írja a Magyar Mezőgazdaság.
Kórokozók a birsen
A nyár második felében gondot okozhatnak a moníliás rothadás és a különböző levélbetegségek (pl. diplokarponos betegség, lisztharmat).
A monília gyakran és súlyos károkat idéz elő. Tavasszal a hajtáscsúcsot fertőzi és a fiatal gyümölcsök lehullását eredményezi. A fán maradt gyümölcsmúmiákban, az ágrészeken áttelelő ivartalan gombaképletek már a virágzáskor fertőznek, és ha ekkor csapadékos az idő, az tönkreteheti a termés nagy részét. A a fertőzést a hajtáscsúcson lévő virág alatti leveleken vörösesbarna elhalás mutatja. Elszáradnak a levelek, és lombhullásig a fán maradnak. A virág látszólag nem károsodik, zavartalan a kötődés is, de a fiatal gyümölcsök megbarnulnak és lehullanak.
Ha csapadékos az idő virágzáskor, a téli, tavaszi mechanikai védekezésen túl – amikor is a fertőzött részeket eltávolítjuk, elégetjük –, csak kémiai védekezéssel menthetjük meg a termést. Mivel a kórokozó sebparazita (például az almamoly hernyójának befúrási helyén keresztül fertőz), a molykártevők elleni rendszeres védekezésnek nagy szerepe van a gyümölcskártétel megelőzésében.
A beteg gyümölcsök rendszeres leszedésével és megsemmisítésével is csökkenthetjük a fertőzési lehetőségeket.
A diplokarponos betegség a fiatal és termő fákon egyaránt előfordul
Korai lombhullást és gyümölcsfoltosodást okoz. Tavasszal a fertőzés következtében a leveleken 3-4 mm átmérőjű világosbarna foltok keletkeznek, közepükön fekete pontszerű acervuluszokkal. A levélnyélen, a hajtáson a foltok kissé kiemelkednek, oválisak. A gyümölcsön besüppedő, elhaló barna foltok lesznek. A fertőzés forrása a lehullott, beteg levél, ritkábban a vessző. A betegség ellen fakadástól rendszeresen gombaölő szerrel kell permetezni. Erre az alma ventúriás varasodása ellen javasolt szerek használhatók. A nyári időszakban csak akkor kell permetezni, ha a leveleken, a hajtásokon vagy a gyümölcsökön észleljük a betegség tüneteit. Csapadékosabb nyár esetén csak rendszeres növényvédelemmel előzhető meg a nagyobb fertőzés.
Meleg nyári időjárás esetén a fákat a birslisztharmat veszélyezteti. Elsősorban a növény levelein okoz kárt, de megfertőzheti a hajtásokat és a gyümölcsöket is. A levelek színén szürkésfehér bevonat jön létre, amelyben később fekete kleisztotéciumok képződnek. A betegség kémiai védekezéssel kezelhető. A fertőzési források a beteg növényi részek, ahol a kórokozó micéliummal telel át – írja a Magyar Mezőgazdaság.
