Májustól egyre többször jelennek meg a termetes tőrösdarazsak. Sokszor a kertek, parkok gyepén, egy korhadó fa közelében, a komposztnál keringenek, akár nagy tömegben is. A tudatlanság sajnos évről évre számos ilyen állat pusztulását okozza, amikor a felesleges pánikkeltés hatására a munkájukat nem kellő szakmai felkészültséggel végző rovarirtók tömegesen mérgezik le a tőrösdarazsakat. Ezek a rovarok az emberekre, a háziállatokra nem veszélyesek, ugyanakkor biológiai úton segítenek kordában tartani például a cserebogár-szaporulatot is.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület írta meg, hogy ártalmatlanságuk miatt a Magyarországon élő féltucatnyi faj irtása felesleges. Ráadásul az óriás tőrösdarázs védett, természetvédelmi értéke 50.000 forint, elpusztításuk éppen ezért törvénytelen is. A tudatlanság sajnos évről évre számos ilyen állat pusztulását okozza, amikor a felesleges pánikkeltés hatására a munkájukat nem kellő szakmai felkészültséggel végző rovarirtók tömegesen mérgezik le a tőrösdarazsakat.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesült (MME) felhívja a figyelmet arra, hogy a rovarcsalád hazai képviselői túlnyomórészt termetesek és látványos megjelenésűek. Az óriás tőrösdarázs, melynek nősténye közel 5 centiméteres, egyben kontinensünk legnagyobb hártyásszárnyúja is. Ezek a rovarok nem tévesztendőek össze a családi közösségekben élő, a ház körül gyakori és agresszív, jellegzetes fekete-sárga mintázatukkal jól elkülöníthető társas darazsakkal, köztük a lódarázzsal.
A rovar megjelenése és jellemzői
A lódarázs mintázata jellegzetesen fekete-sárga, akárcsak a többi társas darázsé, míg az óriás tőrösdarázsnál más a potroh rajzolata. Utóbbinál a nőstények feje sárga, a hímeké fekete. Az óriás tőrösdarázs sárga fejű nősténye elérheti a 4 centiméteres hosszt is, míg a hím legfeljebb két centiméteresre nő. A lódarazsaknál ehhez képest a királynő 3,5 centiméterig nőhet, a dolgozóknál (ivartalan nőstényeknél) maximum 2,5 centiméteres lehet a testhossz.
A lódarazsak és a tőrösdarazsak ugyanabba az alrendbe, a fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita) közé tartoznak. A tőrösdarazsak is rendelkeznek fullánkkal, ezt azonban (hacsak nem fogjuk meg őket) nem ellenünk használják. Mérgük pedig nem fájdalomkeltésre, hanem lárvák megbénítására szolgál. A tőrösdarazsak ugyanis parazitoidok, szaporodásukhoz, a peterakáshoz nagyobb rovarok, elsősorban lemezescsápú bogarak lárváira van szükségük.
Itt fordul elő a darázs
Megjelenésükre ott lehet számítani, ahol a talajban, a pusztuló fában, a komposztban nagy, gyakran jelentős mennyiségben találnak cserebogár-, szarvasbogár-, orrszarvúbogár-, rózsabogárlárvát. Ezeket a faanyagon keresztül vagy magukat a talajba ásva a szúrásukkal bénítják meg, majd belepetézzenek, a kikelő lárvájuk pedig belülről fogyasztja el a még élő pajort. A tőrösdarazsak éppen ezért nélkülözhetetlen elemei a kiskert, park, az ültetvény vegyszermentes, biológiai alapú rovarok elleni védelmének.
Az MME szakértői azt kérik, ne féljünk tehát a májustól a nyár végéig tömegesen feltűnő, a talajhoz közel jellegzetesen, lassan repülő tőrösdarazsaktól. Ha idegenkedünk a rovaroktól, nyugodtan menjünk tovább, de ha természetbúvárként olyan szerencsében van részünk, hogy láthatunk egy ilyen “rajzást”, érdemes leülni a közelben, és megfigyelni ezeknek a fogyatkozó és érdekes óriásoknak az életét – írták.
