Az ültetvények mellett a parkok és a kertek egyik legfontosabb növénye a fa. Oxigént termel, szén-dioxidot és port köt meg, enyhíti a forróságot és sok további előnye van. Érdekes viszont, hogy a fa sok-sok jó tulajdonsága mellett a városok egyik legveszélyesebb élőlénye. A Zöld városok Európának programon belül összeállították a faápolás alapjait ismertető E-learning tananyagot.
Az összesen 83 oldalas szakmai tananyag a fabiológiától kezdve végigveszi a favizsgálat és a faápolás fontos témaköreit. A dokumentum végén ellenőrző kérdésekkel segíti a tanulni és fejlődni vágyó olvasókat, amellyel interaktív módon mélyíti el a megszerzett tudást. A tananyagot itt lehet elolvasni.
Ilyenek és ezért fontosak a fák
Fának olyan évelő, fás szárú növényeket nevezünk, amelyek felálló, egy vagy több törzsű, koronás növények. A fás növények egyes típusai nem különülnek el élesen egymástól. Sok faj, mint cserje és mint fa is előfordul. Egy gyakori definíció szerint a fa olyan fás szárú növény, melynek egyértelmű csúcsdominanciával rendelkező központi hajtásából (törzséből) nőnek ki a fő ágai, a talaj szintje felett – írja a Wikipedia.
A fák fontos részei a természeti környezetnek, mert megakadályozzák a talaj erózióját, terméseik mezőgazdasági értéke nagy lehet és esztétikai értékük is jelentős. A fák anyaga fontos nyersanyag, építőanyag. A fák fontos szerepet játszanak az oxigén termelésével, a szén-dioxid csökkentésével, a talajhőmérséklet mérséklésével.
A fa részei:
- Gyökér: általában a növény föld alatti része, melynek feladata a növény talajban való rögzítése, és onnan a víz, valamint a tápanyagok fölvétele.
- Fatörzs: a fák hajtásrendszerének alapja, alsó, el nem ágazó része. Talajszinti része a fa töve, innen az ágakig terjed a dereka. Fáknak általában egy erőteljes, míg cserjéknek több, viszonylag gyenge törzsük van. Kívülről a kéreg (héjkéreg) borítja, melynek felülete a fajra jellemző lehet.
- Korona: a fának a törzs fölötti ágakat és leveleket viselő hajtásrendszere.
- Ágrendszer: a háromévesnél idősebb fás elágazásokat ágaknak, a fenyők többéves, tű- és pikkelyleveles, rövid ágrészeit ágacskáknak, a kétéveseket gallyaknak, míg a lombtalan, egyéves – néha többéves –, el nem ágazó részeket vesszőknek nevezik.
