Több európai országban is megfordult az az EU-s felhasználásra nem jogosult biomassza, amelyből egy adag hazánkba is eljutott. Ebből aztán a génmódosított szereket (GMO) teljesen tiltó Szerbiának gyártottunk takarmányt. Az ügy arra enged következtetni, hogy az EU nem képes kontrollálni az exportra gyártott, és az Unióban nem engedélyezett anyagokat. Ráadásul a génmódosított takarmány kapcsán most elinduló jogvita hatással lehet a génmódosított termékek EU-ba irányuló behozatalára is.
Párizs tavaly szeptember 28-án riasztotta az Európai Bizottságot (EB), miután a franciák saját felügyelő hatóságának feltűnt, hogy illegálisan kerülhetett sor több ezer tonna génmódosított biomassza uniós országokba történő eladására. Október 20-án sürgős értekezletet tartottak erről Brüsszelben, majd értesítették a tagországokat. Ezután megkezdődött a nyomozás szerte a kontinensen, így hazánkban is, hogy felkutassák a szóban forgó termék nyomait. Az EB január 19-én tájékoztatta az érintett országokat, hogy
két beazonosított esetben illegálisan adtak az állatoknak génmódosított alapú biomasszát.
Minderről az eset dokumentációjába betekintő Le Monde francia napilap adott hírt. Az információkat az EB is megerősítette, hozzátéve, hogy az érintett országoknak kell gondoskodniuk a termékek bevonásáról és megsemmisítéséről. Az EB nem fedte fel a vétkes vállalat nevét, és a francia hatóságok sem adtak semmilyen tájékoztatást. Azonban az újság forrásai szerint a japán agrár-élelmiszeripari óriás, az Ajinomoto-csoport 2 leányvállalatáról lehet szó. A magát az aminosavak termelésében világelsőnek hirdető cégcsoportnak két franciaországi gyára van, és ezek nem válaszoltak a Le Monde megkeresésére – számolt be az ügyről a Greenfo.hu
A tiltott biomasszát halott génmódosított baktériumok alkotják, az általuk termelt aminosavat pedig adalékanyagként használják a kérődző állatok, sertések és lazacok takarmányában.
Japán gyár állhat a génmódosított takarmány európai körutazása mögött
A Mérce szerint a francia és európai hatóságok kutatásának eredményeképp annyit lehet tudni, hogy az Ajinomoto gyáraiban 2016 áprilisa és 2017 októbere között termelt, mintegy 7.350 tonna biomassza egy belga céghez került, és több tízezer tonna állati takarmány előállításához használták fel. Ezt főként az EU-n kívüli országokba exportálták. Azonban egy kisebb adag Magyarországra került belőle, ahol Szerbiába szánt takarmányt gyártottak belőle – miközben az utóbbi országban abszolút tilos a GMO-k felhasználása. Egy jelentősebb mennyiség (kb. 450 tonna biomassza) Észtországban kötött ki, ahol egy közvetítő cég több uniós országba exportálta: Románia, Litvánia, Lettország és Olaszország mellett Magyarországra is. Az olaszoknál készült belőle takarmány törökországi exportra, miközben itt is teljesen tilos a GMO-használat. További 600 tonnát az Ajinamoto Ázsiába adott el.
Az Ajinamoto elkallódott biomasszájának ügye fontos jogi vita tárgyát képezi, amiről az EB-n belül is megoszlanak a vélemények. A GMO-felügyelettel megbízott hivatalnokok szerint az, hogy a GMO-alapú termékek az uniós piacon belül váltottak tulajdonost, pl. francia és belga partnerek közt, már önmagában is törvényszegő. Az állatélelmezéssel foglalkozó szakemberek ugyanakkor úgy vélik, hogy ezeknek, az EU-ban elvileg eladhatatlan termékeknek, pl. az adalékanyagoknak a „köröztetése” a belső piacon elfogadható, ha a végső termék EU-n kívüli exportra kerül.
Nem csak egy ügyről van szó – komoly jogvita kerekedhet belőle
A vitának jelentős a tétje, ugyanis sokféle olyan terméket állítanak elő az EU-ban, jellemzően adalékanyagokat, a takarmányok mellett pl. növényvédő szerekbe vagy élelmiszerekbe, amelyek eladása az Unióban nem engedélyezett, és a végső termékek fogyasztói Európán kívüliek. Teljes betiltásuk pedig jelentős gazdasági tevékenységnek szabna gátat, vélik az ellenzők. Ha viszont épp ellenkezőleg, a Bizottság úgy dönt, hogy mindez teljesen rendben van, azzal egy névtelenül nyilatkozó szakértő szerint „kinyílik Pandora szelencéje”: jöhetnének a GMO-rakományok Európába, azzal az magyarázattal, hogy mindez majd úgyis exportra kerül. A génmódosított termékek pedig még nagyobb eséllyel kerülhetnének „véletlenül” az európai felhasználókhoz és fogyasztókhoz.
