Az április beköszöntével kitört a korai nyár. Egyre melegebb van és a napos órák számának növekedésével a növények vízigénye is növekszik. Az öntözésnek is vannak azonban fortélyai, de nem mindenki tudja, hogy mikor és mennyi vizet érdemes kilocsolni a növényekre. Sok az elkövetett hiba, ami esetenként a korábbi verejtékes munkát is feleslegessé teheti, mert a növények elhalásához vezethetnek vagy egyszerűen akkora stresszt jelentenek, amit a kultúra már nem is tud kiheverni.
A legrosszabb a rendszeres, de nem megfelelő mennyiségű vizet kijuttató locsolás. Ilyenkor ugyanis a növények gyökérzónája nem tud eléggé átnedvesedni. Ennek hatására a gyökerek a talaj felszíne felé törhetnek, és egy esetleges öntözés kimaradása még nagyobb problémát okozhat. A locsolás során az legyen a cél, hogy a teljes gyökérzónát elegendő vizet kapjon. A gyep és évelő növények esetében ez 10-15 centiméter, cserjéknél 15-25 centiméter, fák esetében pedig akár több mint 50 centiméter mély beáztatást jelent.
Nagy melegben és tűző napsütésben soha ne locsoljunk, mert ez a levélzet megperzselődését eredményezheti. Ilyenkor a kora reggeli és esti órák a legalkalmasabbak az öntözésre. Így kisebb a párolgás, ezáltal sokkal kevésbé pazaroljuk el a locsolt vizet. Általában a földet áztassuk be. Ez különösen fontos a haszonnövények esetén, mivel egyéb esetben a levélzeten a nedvesség miatt gombák jelenhetnek meg. Kivételt jelentenek a páraigényes növények, például az örökzöldek, amelyek nem szeretik a légköri szárazságot, ezért náluk érdemes a teljes levélzetet öntözni.
Az árnyéki évelők, a páfrányok, valamint a cserepes és dézsás növények kivételével, amelyek állandóan nyirkos talajt igényelnek, az átlagos vízigényű, szabadföldbe ültetett növényeket elégséges 2-3 naponta locsolni, akkor viszont bőségesen tegyük ezt.
Szabadságok, hosszabb eltávozások előtt előre öntözni nem igazán lehet. Az ilyenkor kijuttatott víz 2-3 napra lehet elegendő, mert a túl sok, a növény kipusztulásához vezethet. Nagy segítség lehet ilyenkor az automata öntözőrendszer, amely a beállított program szerint végzi el a szükséges öntözést.
Komoly problémát szokott okozni a túllocsolás, aminek az egyértelmű jele a sárgás, kissé lógó levélzet. Ugyanilyen gyakran fordul elő, hogy valaki túl kevés vízzel öntözi meg növényeit, amire a lankadó, kanalasodó levélzetből lehet következtetni. Érdemes odafigyelni, mert a túllocsolás érzékeny fajok estén gyorsan végezhet a növénnyel, a szárazság azonban a legtöbb esetben orvosolható.
Hasznos segítség lehet egy csapadékmérő használata, 3-5 millimétert meghaladó eső esetén ugyanis akár ki is hagyhatunk egy locsolást. A talajtakarás (például a fenyőkéreg mulcs, a szalma, de zöldségek esetén a műanyag fólia) segít megőrizni a talajnedvességet és csökkenti a gyomosodást is, a sekélyen végzett talajmunkák pedig szintén segíthetik a locsolás optimalizálását. Érdemes hasznosítani az esővizet is, a legegyszerűbb megoldást a talajfelszínen elhelyezett hordók, dézsák, és kútgyűrűk jelenthetik, amelyek kisebb kertek kézi öntözésére a leginkább alkalmasak. Ahhoz azonban, hogy a legkevésbé pazaroljuk a vizet, és a legtakarékosabban ápoljuk kertünket érdemes automata rendszereket telepítenünk, ahol az időjárás és az évszakok változásai szerint módosíthatjuk az öntözési programot.
Cikkünk a kiskertblogger írása alapján készült.
