A népi időjóslás szerint, ha a medve február 2-án, gyertyaszentelő napján előjön a barlangjából és meglátja az árnyékát, akkor visszabújik téli álmát folytatni és hosszú télre lehet számítani. Ám ha kijön és felhők takarják a napot, úgy kint is marad, mert azt jelzi, hogy lassan vége a nagy hidegnek. A ragadozó állat év eleji viselkedéséről Dr. Heltai Miklós, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetének vezetője beszélt.
A téli hónapokban rövid nyugalmi periódust vagy periódusokat, úgynevezett „téli álmot” iktatnak be bizonyos állatfajok (emlősök, halak), amelyek olyan élettani adaptációs képességgel rendelkeznek, amik lehetővé teszik az inaktív életmódot – írta a MATE.
„Az állatok nyugalmi időszak előtt, október és november hónapokban jelentős energiatartalékot halmoznak fel a szervezetükben, melynek révén képesek átvészelni a kedvezőtlen időjárási és táplálkozási körülményeket. A nappalok rövidülésével és a hideg beálltával ezeknek az állatoknak az anyagcsere-intenzitása, a testhőmérséklete, a szívverése, a légzésszáma és az oxigén-felhasználása jelentős mértékben csökken. Az olyan telelő fajok, mint a pele, a vakondok, a denevér és persze a medve, visszahúzódnak egy biztonságos helyre. Érdekesség, hogy a medvéken kívül nincs más nagyobb testű emlősfaj, akire jellemző lenne a telelés” – közölte Heltai Miklós professzor.
Mi történik a medvével tél végén-tavasz elején?
Amikor a medvék elhagyják a barlangjaikat, egy hosszú pihenőperiódus után jelennek meg a természetben. Első dolguk a magas fehérjetartalmú élelem felkutatása. Legyengült szervezetük miatt könnyen emészthető, nagy energiatartalmú, állati fehérjén alapuló táplálékot kell fogyasztaniuk. A barnamedvék természetes élőhelyeitől kissé távolabbra, éppen ez idő tájt kezdődik a rénszarvasok ellési időszaka. A borjak és gidák kellő mennyiségű és minőségű energiautánpótlást biztosítanak a ragadozók számára.
„A medvék olyan területre vándorolnak a hibernáció után, ahol rendkívüli hatékonysággal fosztogatják az érintett állatállományt. A késő tavaszi időszakban ezen kívül mindenhez megpróbálnak hozzáférni, ami állati eredetű fehérjét tartalmaz – a rovartápláléktól kezdve, a hangyabolyok szétszedésén keresztül, bármit megesznek.”
Nőstények és utódnevelés
A professzor külön szót ejtett a nőstényekről, akik a téli álom közben hozzák világra az utódokat. A kis bocsok ekkor még nagyon fejletlenek, mert gyakorlatilag félálomban szoptatja őket a medvemama.
„Tavasz elején-közepén megkezdődik a párzási időszak, amire a medvéknek vissza kell nyerniük pihenés előtti erejüket. A sok bevitt fehérje után, nyáron egy kímélőbb, gyümölcsös-rovaros étrendre állnak át. Majd ősszel a magasabb szénhidrát-tartalmú táplálkozásra váltanak, hogy kellően fel tudják magukat hizlalni a téli pihenésre. Ez a körforgás a belső évszakok váltakozása.”
Ezt támasztja alá a népi megfigyelés
A február másodikához kapcsolódó népi megfigyelés tehát tudományos szempontból azt a folyamatot képezi, amikor a medve – ami hazánkban az állatkertek lakóin kívül ritka, de egyre gyakoribb vendégnek számít – megfogyatkozott energiatartalékai okán terepszemlét végez.
