A Mentőexpedíció című film főhőse egy botanikus, aki a tervezett 4 hét helyett kénytelen hosszú időn keresztül gondoskodni magáról a Marson lévő bázison. A bolygó talaját használva burgonyát termeszt, a növényeket pedig újrahasznosított anyagokkal táplálja. A filmben történtek a valóságban is léteznek, egy amerikai űrhajós is termeszt zöldségeket földönkívüli körülmények között. Az űrkertészet komolyan foglalkoztatja a tudósokat.
A Syngenta Blogja számolt be a témáról, ezt az anyagot szemléztük. A közelmúltban a Nemzetközi Űrállomáson a NASA „űrkertésze”, Shane Kimbrough egy csomó friss salátát szedett le, miközben gondosan ügyelt arra, hogy a következő betakarításig az apró hajtások megkapják a tápanyagokat és a megfelelő nedvességet. A Veggie nevű kísérlet célja az, hogy növelje a terméshozamot az orbitális pályán. Ezen kívül az, hogy friss zöldségfélékkel lássa el az űrhajósokat.
Hobbikert az űrben
Az űrbéli növénytermesztés legnagyobb kihívása a teljesen zárt környezet biztosítása, valamint a mikrogravitáció. Ez utóbbi azt befolyásolja, hogy merre nőjön a növény, illetve leszivárog-e a víz a gyökerekhez. Az Orbital Technologies és a Kennedy Space Center közösen dolgoznak azon, hogy a program révén egy összetett növénytermesztési rendszert hozzanak létre. A technológia lényege, hogy kis, zárt dobozokban, növesztőkamrában kapják az ültetőpárnákban fejlődő palánták a tápanyag-utánpótlást és a fényt. Utóbbit LED fénytestekkel biztosítják, amelyek kis energiafelvétel mellett alig sugároznak hőt.
A Mentőexpedíció című film az mezőgazdászok egy részét is elgondolkodtatta. Vajon képesek leszünk-e megoldani az élelmiszerellátást a Marson megtermelt növényekkel?
A Popular Mechanics című lap Bruce Bugbee-t, a Utah State University űrmezőgazdasággal foglalkozó professzorát kérdezte arról, hogy megvalósítható-e a Ridley Scott filmjében látott elképzelés. Bugbee elmondta, hogy a mikrogravitáció a Marson nem okozna gondot, jóllehet a tömegvonzás jóval kisebb, mint a Földön. Ez ahhoz elég, hogy a növények a megfelelő irányba nőjenek, a víz pedig lefolyjon a gyökerekhez. A teljesen zárt környezet biztosítása már nehezebb dolog. „Minden egyes részecskét újra kell hasznosítani, nem lehet csak úgy kinyitni az ablakot és kidobni a dolgokat” – mondta a kutató. Szerinte a megoldás kulcsa a megfelelő tárolás – írja a Syngenta blogja.
A növekedéshez a növényeknek vízre és szén-dioxidra van szükségük, miközben oxigént bocsátanak ki. A növények igényein kívül a kutatóknak az emberek oxigénszükségletéről is gondoskodniuk kell. Mindez egy, a Földéhez hasonló összetett, kiegyensúlyozott ökoszisztéma létrehozását jelenti a marsi mikrokörnyezetben. De erre is találtak megoldást a floridai Kennedy Űrközpont NASA-tudósai, akik az Arizonai Egyetem kutatóival együttműködve felfújható üvegházat hoztak létre. A Lunar/Mars üvegház-prototípus lehetővé teszi, hogy az asztronauták friss zöldséghez jussanak más bolygókon, vagy az űrutazások során.
A kutatások jelenlegi szakaszában azon dolgoznak, hogy meghatározzák, milyen palánták, milyen magvak és milyen tápoldatok lehetnek a legmegfelelőbbek a Holdra, illetve a Marsra telepített „üvegház” számára.