Várhatóan 4 százalékkal csökken a halászati politika költségvetése az új költségvetési ciklusban, de az édesvízi haltermelés támogatási szintje emelkedni fog. Több tagállamban – köztük a tenger nélküli országokban, mint például Ausztria, Luxembourg, Csehország, Szlovákia és Magyarország – elterjedtek az extenzív polikultúrás és pontyos tógazdaságok, amelyek leginkább gabonabázisú takarmányozást folytatnak. Ezek agroökológiai hatása egyértelműen kedvező, hiszen jelentős ökoszisztéma szolgáltatásokat biztosítanak, és európai jelentőségű élővilágot tartanak fenn.
A halastavak pihenő-, táplálkozó- és költőhelyet jelentenek a vonuló és vándormadaraknak, illetve a hazai vizekhez kapcsolódó faunának. Továbbá az ilyen típusú tógazdaságok visszaszolgáltatják az általuk használt vizet, ráadásul általában jobb minőségben, mint amikor kivették azt. Mivel az édesvízi akvakultúra teljesítménye az összeurópai ágazat 20 százalékát teszi ki, ennek az uniós támogatások arányában is meg kell mutatkoznia – írta az Agrárszektor.
Az Európai Parlament végre elismeri, hogy az édesvízi akvakultúra jelentősen hozzájárul az európai polgárok minőségi és egészséges hallal történő ellátásához, ezért megfelelő mértékű finanszírozásra van szükség. Magyar siker, hogy az elfogadott szöveg kimondja: az akvakultúrára szánt uniós fejlesztési pénzek egyötödét az édesvízi haltenyésztésre kell fordítani – mondta Erdős Norbert EP-képviselő a Halászati Bizottság szavazását követően. Így az édesvízi akvakultúrát segítő uniós források nagysága a jövőben annak ellenére növekedhet, hogy az új uniós költségvetési javaslatban körülbelül 4 százalékkal csökkentenék a halászati politikára szánt összeget.
Sikerült meggyőznöm a képviselőtársakat, hogy az uniós akvakultúra ágazatra a jelenlegi 1280 millió euró helyett körülbelül 1,5-szer magasabb költségvetésre lenne szükség.
Erdős Norbert
Más szabály lesz a tengeri és az édesvízi akvakultúra esetében
A magyar érdekeknek megfelelően a jelentésbe bekerült az is, hogy az édesvízi akvakultúrára a tengeri akvakultúrától eltérő, egyedi környezeti fenntarthatósági szabályok legyenek érvényesek. Erdős Norbert azt is elmondta, hogy az édesvízi akvakultúra tartási, takarmányozási és szaporítási gyakorlata teljesen különbözik a tengeritől, ezért igényel eltérő szabályokat. Az is örömre ad okot, hogy az EP jelentése a jövőre nézve is fontosnak tartja az akvakultúrához kapcsolódó kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenység fokozott uniós támogatását, különös tekintettel a gazdasági fenntarthatóságot és a nemzetközi versenyképességet érintő területekre, mint például az energia- és erőforrás-hatékonyság, a biológiai alapok fejlesztése vagy magasabb szintű ökológiai szolgáltatások nyújtása.