Míg a karácsonynak a fenyőfa, addig a húsvétnak a tojás a jelképe szinte mindenütt, ahol ünneplik. A díszítés nélküli tojásoknak is nagy jelentőséget tulajdonítottak már az elődeink, míg a díszes, festett tojásokat már-már varázserővel ruházták fel. nem mindegy azonban mivel történik a tojásfestés.
A színeket ma már különböző, kémiai úton előállított festékekkel juttatjuk a tojások héjára, de régen ez nem így volt. Elődeink különböző, festékanyagot termelő növények segítségével színezték a húsvéti ünnepkör díszeit. A piros színt például az Európában nem honos, Dél-Amerikából származó berzsenyfa kérgéből nyerték, vagy a festőbuzér gyökeréből, ami akár itthon is előfordul, de csak szórványosan.
A kék színt az indigócserje levele kölcsönözte a tojásfestés műveletéhez, vagy a szantálfa faforgácsából állították elő. A hazánkban, vagy Európában nem honos növényi részekhez elsősorban patikákból, vagy boltokból jutottak hozzá.
A legismertebb festőnövény hazánkban a vöröshagyma. Burokleveléből főzés hatására barnáspiros színanyag távozik, amely timsó hozzáadására napsárgává változik. A lilahagyma héja is színt ad főzés hatására, méghozzá sötétbarnát, így ezzel a növénnyel is kiválóan lehet tojást festeni.
Aki sárga színűre szeretné festeni a húsvéti tojásokat a tojásfestés során, lapulevelű keserűfüvet, sáfrányos szeklicét vagy kökörcsin virágát kell, hogy begyűjtsön. Halványzöld színt pedig a búza fiatal növényi részeinek főzete kölcsönöz a tojásoknak, sötétzöld színre pedig a nyírfa levele és rügye festheti a húsvét díszeit.