A Debreceni Egyetemen március 23-án nagy érdeklődés mellett került sor a magyar és nemzetközi almaágazat helyzetét áttekintő Gonda István emlékkonferenciára. A rendezvény „Mi lesz Veled, magyar alma?” mottója korántsem volt véletlen, hiszen Apáti Ferenc, a FruitVeB elnöke szerint olyan fordulóponthoz érkezett az almaágazat, mint amilyen például a rendszerváltás volt.
A konferencia két blokkja közül az első öt előadás keretében a hazai almaágazat helyzetével és fejlődési lehetőségeivel foglalkozott, míg a másodikban szintén öt előadó a nemzetközi tendenciákról, piaci trendekről, illetve innovációkról beszélt. A hazai blokkban Apáti Ferenc az ipari és az étkezési alma termesztésének jövedelmezőségét elemezte.
A feldolgozóipar kapacitásának fele kihasználatlan
A FruitVeB elnöke először a magyar almaágazat teljesítményét, éves termésmennyiségeit szemléltette. Míg 2018-ban túltermelési válság volt, tele voltak a raktárak, idén már a feldolgozóipar kapacitásának felét sem tudtuk kihasználni.
A magyar termelési színvonal 50-70%-kal marad el az európai top5 ország szintjétől, országos átlagteremésünk pedig a jó színvonalú termeléstől elvárt szint mindössze 30-40%-a.
A magyar léalmatermesztés helyzete két időszakra (2013-2015, valamint 2019-2021 között) lebontva került szemléltetésre, külön alacsony, közepes és jó színvonalú ültetvényekre (40 tonna/hektár és afelett) lebontva. Az első időszakban uralkodó 24,5 Ft/kg-os átlagár miatt csak a jó színvonalú ültetvények működtek nyereségesen, a többiek látens veszteségeket szenvedtek el.
Az átlagár nőtt, a hozamok jelentősen visszaestek
A második időszakban az átlagár jelentősen, 33,5 Ft/kg-ra nőtt, viszont a hozamok jelentősen visszaestek, ezért kijelenthető, hogy már a legjobbak közül is csak a legszűkebb csoport tud némi nyereséget termelni. Kijelenthető, hogy ma Magyarországon a léalmatermesztés veszteséges, és ebben az elemzésben még nem is számoltak az egy éven belül bekövetkező legalább 20-30%-os inputananyag-áremelkedéssel. A tavalyi 40-42 Ft-os árak helyett legalább 60 Ft/kg-os árakra lett volna szükség az ágazat nyereségességének eléréséhez.
Mégis lehet ipari almát nyereségesen termelni, de ehhez sokéves átlagban 40-50 tonna/hektáros hozamokra, teljes gépesítettségre (öntözés, egy 25 hektáros ültetvényt mindössze 3-4 ember takarít be), csakhogy ma az esetek 80%-ában korszerűtlen, elidősödött vagy egyszerűen igénytelenül művelt ültetvényeken termesztünk ipari almát.
Számokban az életképesség
A jövő ipari ültetvényének legalább 45-50 tonnás hozamokkal, 45-50 Ft-os felvásárlási árak mellett kell működnie ahhoz, hogy gazdaságilag életképes legyen.
Étkezési almánál egy mai korszerű ültetvény hektáronként legalább 3000 fát, jéghálót, fagyvédelmet, öntözést jelent, ennek telepítési költsége nagyságrendileg 21-25 millió Ft/ha között van, évi 4,5 milliós művelési költséggel, így az étkezési alma önköltsége 55-60 tonna/hektár hozam esetén 70-80 Ft között alakul. Realistábban, időközönkénti terméskiesésekkel is számolva a sok éven keresztül lehozott 45-50 tonna/hektár hozamok mellett az önköltség 100 Ft/kg környékén lesz – és ebben a posztharveszt műveletek (tárolás, csomagolás) még nincsenek benne. Jelenleg 100-120 Ft/kg az I. osztályú lédig étkezési alma ára, tárolás nélkül, azonnal értékesítve. Vagyis az elmúlt években uralkodó átlagár pont az önköltségi szinttel egyenlő.
A nettó önbecsapás szinonimája
Akkor hogyan lehet még mindig működő almatermesztés Magyarországon vagy Lengyelországban?
Apáti Ferenc szerint erre egyszerű a válasz: rendkívül felszínes önköltségszámítással, ami egyébként a nettó önbecsapás szinonimája, mert a parádés számviteli cselsorozat végén a termelő saját magának rúg öngólt. Attól függ ugyanis a kiszámolt jövedelmezőség, hogy a kalkuláció során mit teszünk a képletbe, vagy még inkább attól, hogy mit hagyunk ki belőle.
Például számolunk-e saját munkaköltséget vagy amortizációt. Ezek nélkül ugyanis kellemes 65 Ft/kg-ra jön ki az önköltség, saját munkát is beszámítva már 75 Ft/kg-ra, de a lekötött tőke kamataival együtt például már 120 Ft/kg körül alakul – ennyi lenne tehát reálisan az önköltség, de még ebben az esetben sem keletkezik olyan profit, amelyből például újratelepítést vagy korszerűsítést lehet majd végezni állami támogatások nélkül.
Lengyelországban a tengernyi kis üzem nem számol sem amortizációval, sem saját munkával, ezért a 65 Ft/kg-os (fiktív) önköltségük mellett bőven előfordulhat az, ami az idén: 80 Ft/kg-ért még ide is szállítják az almát Magyarországra, mondván, hogy nekik így is megéri.
Tőkére, szaktudásra és munkaerőre is szükség van
Szintet kellene tehát lépnünk, egyrészt a 40-50 tonna/hektáros hozamok, másrészt a 150 Ft/kg-os átvételi árak irányába. Ehhez tőkére, szaktudásra, valamint munkaerőre is szükségünk van. Tőkét a pályázatok biztosíthatnak, és a minisztérium ebben jól láthatóan partner. A munkaerőpiaci helyzetről Apáti Ferenc elmondta, hogy az EU-ban nálunk a második legalacsonyabb az átlagbér, ráadásul a nemzetgazdasági szektorok közül a harmadik legrosszabban fizetett ágazat a mezőgazdaság.
Ez kétszeres indokot szolgáltat a jelenlegi munkaerőhiányra: egyrészt megmagyarázza azt, hogy a képzett magyar munkaerő miért vándorol ki más európai országokba, másrészt pedig azt is, hogy az itthon maradók miért hagyják el az agrárszektort, és mennek át más ágazatokba dolgozni. A munkabérek jelentős emelésére lesz szükség a jövőben, ez elkerülhetetlen. A termelési színvonal javításához az öntözés elengedhetetlen. Apáti Ferenc szerint jelentős tartalékok vannak a vízkvótákban, sokan ülnek például kihasználatlan kvótákon, ezek felülvizsgálata szükséges lenne.
A FruitVeB elnöke szerint öt-tíz éven belül várhatóan 10-15 ezer hektárra esik vissza a magyar alma termőterülete, de ez a terület csaknem a mostanival megegyező termést ad majd. Összefoglaló gondolatként Apáti Ferenc elmondta: Magyarországon a haladás elmaradásáért mindig a lengyeleket, a feldolgozókat és az áruházláncokat divat szidni.
A kemény szeretet hangján
Sajnos ki kell jelenteni, hogy valójában nagyrészt mi magunk vagyunk saját magunk kerékkötői. Csak Szabolcsban van 8-10 olyan áruházlánci beszállító, akik egymás alá lövöldöznek az árakkal, ezzel pont attól a 30-40 Ft/kg-tól szabadítják meg magukat és az ágazatot, ami a fenti 110-120 Ft/kg és az elérni kívánt 150 Ft/kg között van. Ha ezt az öngyilkos gyakorlatot így folytatjuk, 5 év múlva már nem kell a mostanihoz hasonló konferenciát tartani, nem lesz kinek.
Mindenkinek ajánlott ezért, hogy vigyázó szemeit a Németországban alkalmazott értékesítési rendszerre vesse. A hazai TÉSZ-eknek és léüzemeknek hallatlan nagy szerepük és felelősségük van abban, hogy a magyar almaágazat a következő öt évben fejlődő pályára áll, vagy eltűnik a föld színéről, mert ők tudják felülről összefogni és integrálni az ágazatot.
(Forrás: fruitveb.hu)
