A szalmabála sokrétű felhasználása egyre népszerűbb az utóbbi időkben: a szalmabálaházak előnyeiről rengeteget lehet olvasni, a kényelmes kertészek körében pedig nagyon népszerű a magaságy helyett szalmabálákba ültetni: se hajoldozás, se gazolás, csak a bő termés! Minderről a Kapanyél cikkében olvashat többet.
A Société Architecture des paysages két tájépítésze gondolt egy merészet, és a szalmakertészet miniatűr változatát kipróbálták az erkélyen.
Az elv ugyanaz, mint ha nagyban műveljük: a bálát elő kell készíteni a beültetéshez. 2-3 hétig locsolgatni kell, és állni hagyni, amitől beindulnak a biokémiai folyamatok. Az érlelést gyorsíthatjuk nitrogéntartalmú műtrágyával, de ha már a természetességet választjuk a szalmával, használhatunk hal- vagy csontlisztet, ill. érett komposztot is a tápanyag-utánpótlásra.
Amikor a bálában a hőmérséklet beáll állandóra, tehát már nem termelődik nagy hő, amitől a növények megégnének, beültethetjük a kockát. Aztán már csak locsolgatni, a tápanyagokat pl. komposzttal folyamatosan pótolni kell, és a műben gyönyörködni.
Kerti körülmények között a szalmabála ősz végére nagyjából lebomlik, a maradékot pedig bele lehet forgatni a földbe. Arról nem szól a fáma, ugyanez hogy zajlik az erkélyen, valószínűleg a sűrű háló összatartja az anyagot, de a szépen burjánzó növények láttán erre nyilván nem is illik gondolni…
