A szőlőt számos kórokozó (baktériumok, gombák, vírusok) támadják évről-évre, ami mindig nagy kihívást nyújt a termesztők számára. Némely kórokozót könnyű hatástalanítani, de van, amelyik ellen kémiai védekezés nem is létezik.
A szőlő fitoplazmás betegsége
2013 őszén Magyarországon, Zala megyében leltek rá szakemberek a szőlő aranyszínű sárgaságáért felelős fitoplazmára. Ez, a kabócák által terjesztett kórokozó zárlati károsítónak számít, ezért kiemelt figyelmet kell fordítani a vektor kabóca terjedésének megakadályozására. A fertőzött területeken lévő szőlőiskolákban kötelezően előírt a védekezés.
Szőlő agrobaktériumos golyva
Az Agrobacterium vitis a szőlő egy épp terjedőben lévő betegsége, amely sebparazitának számít. Amennyiben a seben keresztül bejut a növénybe, sejtburjánzást indít el, tumorok kialakulásához vezet. A tumorok alatt a szövetek elhalnak, tápanyag-ellátási zavar alakulhat ki, aminek akár tőkeelhalás is lehet a vége. A fertőzés nem marad egyhelyben, a növényi nedvek keringésével a növény bármely pontjára elvándorol. Érdekesség, hogy a fertőzés és a tünetek megjelenése között akár évek is eltelhetnek.
Megoldás lehet a szőlő újratelepítése?
Igen, ha kellő időt várunk az új tőkék elültetésével. A kivágott szőlő helyére az új tőkéket 8-10 éves talajpihentetést követően célszerű elültetni, ennél kevesebb idő negatív hatásokkal járhat. Amennyiben nem várunk ennyit az újratelepítéssel, a frissen ültetett tőkék nem fognak megfelelően fejlődni, akár ki is pusztulhatnak. Ennek oka az úgynevezett talajuntság, amely a még talajban lévő baktériumoknak, fonálférgeknek és parazita gombáknak köszönhető. Az említettek miatt célszerű megvárni a 8-10 évet az újratelepítéssel, valamint az ültetés előtt tápanyag visszapótlást és talajfertőtlenítés is indokolt lehet.
Integrált növényvédelem a szőlőben is!
Az egyik legfontosabb mozzanat a szőlőtermesztés megkezdésekor a megfelelő termőhely kiválasztása. Minél inkább a szőlő igényeinek megfelelő talajon kezdünk gazdálkodni, annál könnyebb a szőlőt megvédeni a betegségektől. Kerüljük a:
- mély fekvésű, fagyzugos,
- erdőhöz közeli, mélyedésekkel tarkított,
- ingadozó talajvízzel ellátott területeket.
Amennyiben mégis az említett területek valamelyikére ültetjük a szőlősünket, készüljünk fel, hogy sokkal könnyebben fognak a betegségek felszaporodni az állományban.
A betegségek elszaporodása köthető a fürtzóna és a levélzet állapotához is. Minél inkább törekedni kell arra, hogy az eső, a hajnali pára minél előbb fel tudjon száradni a levelekről, fürtökről, mert a nedves környezet kedvez leginkább a szőlő betegségeinek terjedéséhez.
A szőlő zöldmunkáit ha időben elvégezzük, nagyban hozzá tudunk járulni a növény egészséges fejlődéséhez. Az időben végrehajtott levelezés hatására a fürtök jobb megvilágítást kapnak, a bogyók sejtfala megvastagszik és ellenállóbb lesz például a botritisz fertőzésnek.
Szőlő esetében is nagy segítség, ha olyan fajtát termesztünk, amely ellenálló a betegségekkel szemben. A kórokozókkal szemben toleráns, vagy éppen rezisztens fajták termesztésével nagymértékben csökkenthetjük a kémiai védekezések számát, ezzel pénzt és időt spórolunk meg és a gyümölcsünk minősége is jobb lesz.
