Van egy növény, a csicsóka, ami bár kellemes ízű és táplálkozástani szempontból is kedvező a hatása, takarmányként is hasznosítható, viszonylag igénytelen és mégis marginális szerepet játszik a világ mezőgazdaságában. Magyarországon is. Ma világszerte alig 100 ezer hektáron termesztik, míg hazánkban ez az adat alig ezer hektár. A csicsóka elsődleges termőterülete ezzel együtt Európa, innen is leginkább Olaszország, Spanyolország és Franciaország.
Pedig érdemes lenne foglalkozni vele, mert a csicsóka terméshozama akár 80(!) tonna/hektár is lehet. De vajon mi lehet az érdektelenség oka?
Nos, az elsődleges ok az információhiány. A potenciális termelők nem ismerik sem a növényt, sem a csicsóka hasznosításának lehetőségeit. És mivel kicsi a kínálat, nem alakult ki a feldolgozás ipari háttere sem. Fontos tisztában lennünk a tárolhatóság problémájával is: a csicsóka gumója nehezen tárolható. Ki kell térni – ezeken túl – a betakarításra is. A gumószedés csak a gépi és a kézi betakarítás kombinációjával végezhető el.
Mindezen nehézségekkel szemben áll viszont a a várható terméshozam. A csicsóka extenzív viszonyok között hektáronként 10-20 tonnát terem, ami közepes termesztési viszonyok között felmehet akár 25-40 tonnára is. Kedvező termesztési viszonyok között pedig 40-80 tonna csicsóka takarítható be hektáronként.
Ráadásul nem kell évente újra telepíteni, mert 5–10 éven át is jó termést adhat.
A fiatal leveles szárat lehet zölden etetni, silózni vagy szénaként hasznosítani. A zsenge fiatal csicsóka legeltethető és kaszálható is. A legtöbb haszonállattal etethető. Az őszi leveles csicsóka szára felhasználható szilázsként is.
A csicsóka nyári leveles szártömege a hasznosítástól függően hektáronként 15–50 tonna között változhat. Ősszel viszont 20–50 tonnára tehető, ami általában megegyezik a csicsóka gumótermésének mennyiségével.
