A címben feltett kérdésre sokak szerint egyszerű a válasz: amikor beérett a szüretelendő gyümölcs, zöldség, vagy egyéb növény. Az érésnek azonban több fázisa van és nem mindegy, hogy mikor kezdjük el a betakarítást. Az időzítés a lényeg!
Régen, amikor még kaszával aratták a búzát, viaszérés fázisában vágták le a szárakat, majd kévébe rakva érlelték azokat. Később ezeket a kévéket behordták a szérűre, ott asztagba rakták, majd amikor már a biológiai érettség fázisába léptek a szemek, kicsépelték azokat.
A zöldbab és a borsó esetében azonban a fogyasztási érettség fázisában kell betakarítanunk a termést. Ennek az az oka, hogy biológiai érettség esetén történő szedéskor kemény állományú, ehetetlen magokat nyernénk, amelyek azonban továbbszaporításra kiválóan alkalmasak lennének.
Fogyasztási érettség idején szedjük még a:
- paradicsomot, paprikát,
- uborkát,
- vöröshagymát és fokhagymát (majd néhány napig utóérleljük),
- sárgarépát és egyéb gyökérzöldségeket,
- káposzta- és salátaféléket.
Gyümölcsök esetében azt kell figyelembe venni, hogy a betakarítani kívánt termés utóérő vagy sem. A téli alma, a téli körte, a birs és a naspolya például utóérő gyümölcsök. Betakarítási érettség idején szedjük le őket, de csak 2-3 hónapos utóérést követően érik el a fogyasztási érettséget.
A kajszit és az őszibarackot is betakarítási érettség idején szedjük, de ezeknek csak néhány napos utóérésre van szükségük, rendszerint amíg a szállítás tart, beérik a gyümölcs. A szőlő viszont amint lekerül a tőkéről, megáll az érésben.
Forrás: balintgazda.hu
