A kölest leggyakrabban állatok takarmányozására termesztik, pedig sok más, egyéb felhasználási módja is ismert. A gluténérzékeny emberek étrendjének például az alapköve lehet.
A köles leginkább a zabbal hozható rokoni kapcsolatba, ugyanis a toklászosok családjába tartozik. Származását tekintve elég távolról kerül hazánkba, ugyanis először Indiában fedezték fel ezt a növényt. Mezopotámiában már 6 ezer évvel ezelőtt termesztették, de Németországi feljegyzések arról árulkodnak, hogy már Krisztus előtt használták és termesztették ott is a kölest.
A köles 60-90 cm magasra nő meg, levele lándzsás, szőrözött. Virágzata bókoló, oldalra hajló. Fajtái a buga alakja után 3 csoportba sorolhatók, ügy mint szétálló bugájú, laza és féloldalas, valamint tömött és egyenes bugájú köles. Leginkább a közepesen kötött talajokat kedveli, és az sem árt, ha a termőterület humuszban gazdag. Vetése a kései fagyok után kezdődhet meg, de rövid tenyészidejének hála még júniusban sem késő a magokat a talajba juttatni. Betakarítása augusztus-szeptember hónapban történik adott év időjárásától függően. Nálunk alig néhány száz hektár területen termesztik országosan, elsősorban a sárga- és pirosmagvú köles fajták közül. A köles termésátlaga 1,0-2,5 t/ha között változhat a termőhely adottságainak és az alkalmazott agrotechnikai eljárások függvényében.
Manapság táplálkozásban betöltött szerepe elenyésző, pedig évszázadokkal ezelőtt az egyik legjelentősebb szántóföldi növényként tekintettek rá az emberek. A kölest kásaként fogyasztották.
Bezzeg az állati takarmányozásban! A köles darált formáját szinte minden állat szívesen fogyasztja. Takarmányozási értéke a kukoricáénak a 90- 95 %-ával egyezik meg. Néha zölden is betakarítják, de durva szára és szőrös levelei miatt a köles széna csak gyenge minőségűnek számít.
A köles, étrendben betöltött szerepét nem szabadna félvállról venni. Ásványi anyagokkal bőven el van látva, 100 g kölesben 550 mg kovasav, 6,8 mg vas, 0-6 mg fluor, 3 mg nátrium és 170 mg magnézium található. Az is csak hozzáad az érétkéhez, hogy a fontos ásványi anyagok és nyomelemek nagyon finom, már-már homeopátiás formában vannak jelen a kölesben, így jóval könnyebben képesek beépülni a szervezetbe, a csontokba és a porcokba.
Apropó csontok. A kölesben nagy mennyiségben megtalálható kovasav adja az emberi test kötőszöveteinek szilárdságát is, ezért ilyen jellegű betegségeknél, vagy éppen csonttöréseknél is hatékony segítség lehet a köles.
A kovasav a fluorral együtt a fogak és körmök egészségéről, szilárdságáról is gondoskodik, valamint a friss, sima bőr és a fénylő haj is a kovasavnak köszönhető.
A kölesből őrölt liszt gluténmentes, nincsen benne sem glutenin, sem pedig gliadin. Gazdag káliumban, magnéziumban, vasban, B1, B2, B6 és B17 vitaminokban is.
Talán ezért is, Ázsiában a köles igen közkedvelt táplálék. A magját levesekhez használják fel, lisztjét megfőzve fogyasztják. A kölesből még kenyeret is sütnek.
