Az egészséges birsalma vagy birskörte sokféleképpen felhasználható. Érdemes a termesztésekor nagyobb figyelmet fordítani rá, mert nemcsak az emberek kedvelik, hanem a kórokozók és az állati kártevők is.
A birsalmafákat rendszeresen károsítja a birs moníliás betegsége, a Monilinia (Sclerotinia) linhartiana. Ezt a betegséget magyar tudósról, Linhart Györgyről nevezték el. A fertőzött gyümölcs rothadásnak indul, és megjelennek rajta a jellegzetes penészpárnák.
A birs leggyakoribb kártevője az almamoly (Cydia pomonella), amelynek hazánkban két nemzedéke van. Az első május közepétől, a második július közepétől rajzik. A keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta) is károsítja, ellene is gyakran kell védekezni, évenként 3 nemzedéke fejlődik. Lárvaállapotban a gyümölcsfák védett ágrészeiben, a gyepszintben vagy a talaj legfölső rétegében telel. A molyok és a monília nagy vámszedői lehetnek a birstermelőnek.
Ha virágzáskor meleg, párás az idő, akkor a tűzelhalás (Erwinia amylovora) is megtámadhatja a birsfákat. Legfontosabb a megelőzés, ezért csak teljesen egészséges szaporítóanyagot ültessünk. Fontos, hogy korán fölismerjük a fertőzést, ezért virágzáskor mindenképpen szemlézzük az ültetvényt, a kórokozó ugyanis az éppen virágzó fákat veszélyezteti. A fertőzés létrejöttéhez legalább 15,6 °C napi középhőmérséklet és nedvesség szükséges. A fertőző anyagot a szél, az eső vagy a rovarok – a méhek is – szállítják a virágokra. A baktérium a bibén keresztül jut be a szövetekbe. Később a rovarszúrások, a szél vagy a jégeső által okozott sebzések nyitnak újabb kapukat, így a levelek és a zsenge hajtások is fertőződhetnek. Fertőzéskor a virágok vizenyősek lesznek és elfeketednek, a hajtások hervadnak, elszáradnak, a háncsszövet megbarnul. A vesszőkön, ágakon rákos sebek keletkeznek, amelyekből baktériumnyálka ürül ki, súlyos esetekben ágelhalás, fapusztulás következik be. Az elszáradt levelek az ágon maradnak.
A fertőzött növényi részeket azonnal el kell távolítani és megsemmisíteni. A vágóeszközt minden vágás után fertőtlenítsük és kezeljük a sebeket. A réztartalmú készítmények: Rézoxiklorid 50 WP, Champion 50 WP megelőző hatásúak. A tősarjak eltávolítása igen fontos, mert először azokon telepszik meg a kórokozó.
A rügypattanás időpontjában elsősorban a moníliás gyümölcsrothadás ellen védekezzünk réztartalmú készítményekkel. Zöldbimbós állapotban célszerű megismételni a rezes permetezést. A virágzás idején végzett szerves gombaölő szeres (például kaptán, ditianon típusú készítmények) permetezés meggátolja a virágon keresztül behatoló gomba tevékenységét.
A gyümölcsrothadás elleni védekezést sziromhullás után is folytatni kell. A molyok rajzásának menetét szexferomon-csapdákkal kísérhetjük figyelemmel. Az előrejelzéshez használhatjuk a Csalomon feromoncsapda-család tagjait. A vegyszeres védekezést az előrejelzés alapján a kártevő rajzáscsúcsa után 46 nappal végezzük el, amikor a fiatal lárvák már nagy számban megjelentek. A rovarcsapdákat több időpontban kell kihelyezni. Amikor a következő csapdát kirakjuk, akkor az előzőt be kell szedni.
Az almamoly első feromoncsapdáját májustól július közepéig, majd a másodikat szeptember elejéig tartsuk szemmel. A keleti gyümölcsmoly csapdáit április közepén, majd június és július elején helyezzük ki, a harmadik csapdát csak október közepén szedjük be. A permetezést a Calypso 0,3 l/ha-os dózisával a rajzás erősségétől és időtartamától függően 7-14 naponta, 2-3 alkalommal ismételjük. A kezelés akkor a leghatékonyabb, ha a permetezés a fiatal tojások (feketefej-állapot előtt) és a fiatal lárvák (L1) ellen irányul. Kitinszintézis-gátló készítménnyel a védekezést közvetlenül a tojásrakás megkezdésekor kezdjük el, elhúzódó rajzás esetén 10-14 nap múlva ismételjük meg a kezelést.
Forrás: kerteszetesszoleszet.hu
