Már 12 éve, hogy megjelent hazánkban az amerikai lepkekabóca, de kártétele még ma is jelentősnek mondható. Mivel legalább 100 növényfajt károsít, így sok gazdának okoz fejtörést a károsító elleni védekezés.
Az amerikai lepkekabóca jelenléte egyszerűen megállapítható, igen feltűnő ugyanis a fertőzött növényen megjelenő ragacsos, fénylő mézharmat. A növények között pedig nem válogat a kártevő: legyen szó díszfákról, cserjékről, szőlőről vagy gyümölcsfáról, az amerikai lepkekabóca bármelyiket képes megfertőzni.
Elsősorban a hajtásokat, leveleket fertőzi a fent említett növényeknél, de olykor előfordul lágyszárú növényeken is.
A kifejlett egyedek elérik a 8 mm-t is, repülni is tudnak, de érintésre inkább pattognak, ugranak. Július közepétől rajzanak egészen nyár végéig, tojásaikat pedig októberben rakják le fás növények kéregrepedéseibe. A telet így tojás formájában vészelik át. Májusban aztán előbújnak a zöldes színű lárvák, amelyek jelenlétére a levelek fonáki oldalán lévő, nagy kiterjedésű fehér viasztömeg utal.
A lárva és a kifejlett imágó is szívó szájszervével szívogat és gyengíti a gazdanövényt.
A fertőzöttség észlelésekor a viaszos telepekkel fertőzött hajtásokat vágjuk le és égessük el. További segítség lehet néhány felszívódó rovarölő szer. Többek között az acetamiprid hatóanyagú Careo, Mospilan és Spilan termékek kiválóan alkalmazhatóak a lepkekabóca ellen.
