A talajegészség öt alapelvére épülő direktvetést hasznosítja Jász-Nagykun-Szolnok megyében, tiszaföldvári földjén egy Kengyelen élő svájci gazda. Reto Stocker október végén, a Tiszaföldváron található 10 hektáros gazdaságában látta vendégül az ország számos részéről nála határszemlén járó több mint 100 gazdát. A magyarul remekül beszélő agrárszakember komoly és újító gazdálkodást folytat: szántás nélkül műveli a földjeit.
A Szoljon.hu számolt be róla riportjában, hogy az utóbbi időben Magyarországon is nagyobb figyelmet kap a szántóföldi növénytermesztés modernizálása. A környezet- és természetvédelem, a fenntartható fejlődés fontossága a mezőgazdaságban tevékenykedő gazdáknál is egyre több befogadásra talál. Itthon még kevésbé ismert, még mindig újszerű és kétkedve fogadott az úgynevezett min-till, illetve a no-till, vagyis a talajművelést részben vagy egészben elhagyó növénytermesztési technológia. Reto a Svájcban szerzett 14 éves direktvetési tapasztalatait tanácsadással, de akár bérvetéssel is szívesen adja tovább a magyar gazdáknak. Az ő válaszaiból szemléztünk.
Hogyan fogadták a magyar gazdák, hogy egy Svájcból jött ember mutatja meg, hogy lehet szántás nélkül művelni a hazai földet?
Értem, hogy mire gondol, de én nem tapasztaltam fenntartásokat az irányomban. Sőt, akik eljöttek megnézni az egyébként Nyugat-Európa fejlettebb térségeiben cseppet sem új keletű talajművelési technológiát, azok inkább élénk érdeklődéssel figyelték meg a direktvetés hatékonyságát. Azokkal, akik a bemutatón részt vettek, már jóval korábbról van szakmai kapcsolatom, hiszen az egyik legnépszerűbb közösségi oldalon gyakran megosztjuk a tapasztalatokat és a véleményeket. A földművelés nem a gazdák közötti versengés, inkább egymás kisegítése, az új ismeretek megosztása. Én magam is tanulok, hiszen a mezőgazdaság tudománya egy élethosszig tartó tanulás folyamata.
Sok magyar népdal és közmondás is a szántás szükségességéről szól. Át kell írni a népköltészeti kultúránkat?
Még tréfából sem! A minimum, azaz a min-till, illetve a no-till, vagyis a talajművelést részben vagy egészben elhagyó növénytermesztési technológia csupán egy lehetőség, hogy így is lehet földet művelni. A Magyarországon úttörő szemléletű, a talaj egészségére fókuszáló módszert idehaza a Talajmegújító Mezőgazdaság Egyesület, a TMMG népszerűsíti. A szervezet tisztában van azzal, hogy a hazai gazdálkodók számára egyelőre nem könnyű magyar környezetben minimális talajbolygatással termelni. A nyugati gazdák régóta birtokában vannak a fenntartható mezőgazdaság szaktudásának és géptechnológiájának is. Többnyire családi alapon szállt örökségbe az ismeret, szépről üknagypapára, dédiről nagypapára, apáról fiúra. Magyarországon pedig az elmúlt rövid időszakban is számtalan alkalommal cserélt tulajdonost a föld.
Mi a min-till és a no-till, illetve a direktvetés lényege?
Bizonyára ijesztően újszerűnek tűnhet ez a talajművelési technika, melynek alkalmazásához a későn, de elsősorban a talaj védelme és a környezet kímélete miatt busásan megtérülő haszon miatt egyébiránt türelmes gazdák kellenek. A hagyományos talajművelő eszközöknek, mint például a nehéz ekevasnak kevés szerep jut. Gondoljunk csak bele, hogy a föld alsóbb rétegei több szerves anyagot és nedvességet tartalmaznak, mint a felszín. Magyarországon megszokott, hogy aratás után felszántják a földet. Az alsóbb, az élet sokféleségét tartalmazó talajrétegek felszínre kerülnek, kiszáradnak, kihalnak. A min-till és no-till módszerek esetében nincs feladatuk a mélyen szántó ekevasaknak. Munkájukat a takarónövények és a talajlakó élőlények végzik el.
A direktvetés során a vetőmag külön alapozó művelés nélkül kerül közvetlenül a tarlóba. Ezt a módszert főleg szárazabb régiókban alkalmazzák. Ma már tulajdonképpen a Kárpát-medencét, benne Magyarországot is a sokszor aszályosabb vidékek közé sorolhatjuk. A forgatás nélküli talajművelésnél a learatott, betakarított termények szárát, torzsáját ráhengereljük a földre. Ezen takarónövények alkalmazásával kevesebb műtrágyát és öntözést igényel a talaj, energiatakarékosabb és egészségesebb gazdálkodást biztosítunk. A természetes takarónövények életteret és takarást nyújtanak a talajlakó élőlényeknek is. A földigiliszták, korhadékevők, ragadozó rovarok, ízeltlábúak mellett a gyökerek és gyökérnedvek lazítják az élő földet. A módszer költségkímélő, hiszen kevesebb munkagépnek kevesebb gázolajra van szüksége, a kevés jármű kevésbé tömöríti, roncsolja a talajt. Egyelőre még a gyomkontroll az, ami nagy kihívást jelenthet a direktvetésben, de erre is vannak már jól alkalmazható információk. Az átállás nem egy év múlva, hanem néhány esztendő múlva hasznosul, de a környezet- és természetvédelemre figyelmes, okos, türelmes családi gazdaságokban megéri a módszertani váltás. Az első években különösen oda kell figyelni a megváltozott technológiára, főleg a tápanyag-utánpótlás tekintetében. A későbbi években azonban kialakul az egyensúly a szántás nélküli művelés hatására.
Milyen megfontolásból érkezett egy gazda Svájcból Magyarországra, és miért épp Kengyelen talált otthonra?
„Keresd a nőt!” – tartja a mondás, ami az én esetemben is igaz. A szerelem a kulcsszó. Miután a párommal összekötöttük az életünket, néhány Svájcban eltöltött év után úgy döntöttünk, hogy a szülei, a szülői ház közelében, Kengyelen telepedünk le. A Zürich melletti Hünenbergből költöztünk ide.
A magyar társ története
Reto kedvesétől, Mariannától sem állnak messze a mezőgazdasági tudományok. A rendszerváltás éveiben alakult Agrár és Falusi Ifjúsági Körök megyei egyesületének alapító tagja, az elmúlt években pedig képesítést szerzett az aranykalászos gazdatanfolyamon is. Még az Egri Tanárképző Főiskolán tanultam, amikor felkértek, hogy legyek tolmács egy nemzetközi agrárfórumon. Ott volt Reto, én pedig fordítottam neki, ott ismerkedtünk meg, és tartottuk a kapcsolatot. Akkor fordult komolyabbra közös életünk, amikor én már a törökszentmiklósi Székács Elemér Szakközépiskolában tanítottam. Rövid, de megfontolt gondolkodás után úgy határoztunk, hogy én kiköltözöm hozzá Svájcba, Zug kantonba, a Zürich melletti Hünenbergbe. Ez volt 2000-ben. Reto a jól felszerelt, gépesített, részben automatizált családi gazdaságukban dolgozott, elsősorban a fejőstehén-állomány mellett. Én pedig német nyelvet tanítottam. Ez idő tájt sokat utazgattunk a nagyvilágban, mert mindent szerettünk volna megtudni a különböző mezőgazdasági technológiákról. Jártunk Ausztráliában, Tunéziában, Izraelben, de számos régiót végigjártunk Európában is. 2019-ben Magyarországra költöztünk. Szerettem volna, ha az anyukám és a testvérem közelében élnénk, ezért itt, Kengyelen vettünk egy házat. Tiszaföldváron pedig saját földet szereztünk, ahol Reto a talajmegújító technikával termel, én pedig azt csinálom, amit nagyon szeretek: német nyelvet tanítok – mondta Marianna.
