Magyarország erdeinek szerepe az elmúlt, koronavírussal terhelt időszakban különösen felértékelődött. A biológiai sokféleség fenntartásán, a természeti értékeink és kincseink megóvásán és az ökoszisztéma szolgáltatások nyújtásán túl is hasznosak az erdők. Sajnos azonban az ökoszisztémában helytálló szerepének felismerése még nem elegendő erdeink biztonságához, a különböző romboló hatású tényezők folyamatosan jelen vannak. Ilyenek az idegenhonos fajok, az invazív növények is.
Az Agrárszektor számolt be róla, hogy Magyarország területének ötödét, körülbelül 2 millió hektárt borítanak különféle erdők és faültetvények. Ezek a biológiai sokféleség fenntartása mellett olyan alapvető ökoszisztéma szolgáltatásokat nyújtanak, mint a tiszta ivóvíz, a klímaszabályozás, a faanyag, vagy a szabadidős tevékenységek helyszíne, továbbá otthont biztosítanak a hazai élővilág közel 60 százalékának.
Ezek a veszélyek fenyegetik az erdőket
A WWF Magyarország természetvédelmi szervezet szerint az egyik legnagyobb veszélyforrás az erdőgazdálkodás. Az erdeink több mint 90 százalékán – védett és Natura 2000 területeken is – hagyományos, úgynevezett vágásos üzemmódú (pl. tarvágást is alkalmazó) erdőgazdálkodás folyik. A vágásos üzemmód következménye, hogy a természetes eredetű erdeink is egykorúak, kevés fafajból állnak, kevés bennük az idős fa, a cserje, az erdő immunrendszerének szerepét betöltő holt faanyag és az odú, ez pedig csökkenti az élővilág gazdagságát. Minél inkább elszegényedik az élővilág, az erdő annál kevésbé tudja fenntartani az ökoszisztéma szolgáltatásokat, emellett az ellenálló képessége is lecsökken.
Az idegenhonos növény- és állatfajok megjelenése
Sok évtizede veszélyt jelent az erdőkre az idegen kontinensekről behurcolt növény- és állatfajok sokasága. Ezek egy része magától terjed a természeti területeken, átalakítja a talajt, és kiszorítja az őshonos fafajokat a hozzájuk kötődő élővilág nagy részével együtt. Idegenhonos fás szárú növények közül példa a bálványfa, az ostorfa, az amerikai kőris, a zöld juhar és a gyalogakác.
A klímaváltozás hatásai
Az éghajlat megváltozása a teljes élővilágot komoly kihívás elé állítja – így az erdőket is. Az erdők a klímaváltozás hatásaira a fajösszetétel megváltozásával válaszolnak. Az erdőgazdálkodás az emúlt évszázadok során az erdőterület szinte teljes egészén megváltoztatta és fenntartja a gazdasági céloknak megfelelő fajösszetételt és korszerkezetet. Az erdők jelenlegi állapotuk miatt fokozottan érzékenyek a klímaváltozás okozta számos problémára (gyakoribb viharok, hőségnapok), ami a széldöntések, tűzesetek, rovarkárok, stb. kockázatát növeli.
Egyéb veszélyeztetők
A síkvidéki erdők fennmaradását veszélyezteti a klímaváltozás mellett a folyószabályozások és a belvíz elvezetésen alapuló vízgazdálkodás miatt lecsökkenő talajvízszint. Az ország nagy részén problémát okoz az erdők felújulásában a magas vadsűrűség. Különösen a települések környékén jellemzőek az erdőket érő – többnyire illegális – emberi eredetű hatások: a beépítések, az utak kialakítása, a hulladékelhelyezés, az eróziót okozó technikai sportok stb.
Mennyire érdemes érintetlenül hagyni az erdőket?
Erdeink természetvédelmi állapota jó irányba változhat az erdőterület érintetlenül hagyásával is, ugyanis így teljes egészében érvényesülhetnek a természetes folyamatok. Az érintetlenül hagyásnak ellentétes irányú következményei is lehetnek, amikor inváziós fafajok borítják el a területet, negatív folyamatok hatalmasodnak el, az őshonos növények pedig lassan kiszorulnak a területről. Az erdőterületeink többségében ez a folyamat a jellemző, az újulati szintet inváziós fafajok (zöld juhar, amerikai kőris, nyugati ostorfa, kései meggy, gyalogakác) egyedei uralják el. Ezek visszaszorítása érdekében aktív erdőkezelési tevékenységre van szükség. Ezen tevékenységek megvalósításának jól ismert útja a mesterséges erdőszerkezet-átalakítás hagyományos, hatékony erdészeti módszerekkel: tarvágás után teljes talaj-előkészítés, majd mesterséges erdősítés őshonos fafajokkal.
A természetes folyamatok támogatása
Kutatások alapján nem az lesz a megoldás a közeljövőben, ha önmagukra hagyjuk az erdőket az önmegújítás érdekében, hiszen ez visszafelé is elsülhet. A Kiskunsági Nemzeti Park közleménye szerint, az aktív erdőkezelésnek van egy bejáratott útja is, amikor kisebb mesterséges beavatkozásokkal elősegíthetjük a természetes folyamatok érvényesülését – írták. A területen lévő inváziós fásszárúak mechanikus vagy vegyszeres irtásával is hozzá lehet járulni megjelent újulat foltok megmaradásához, az őshonos fajok elterjesztéséhez. Idősebb faállományok esetében a természetes újulatot árnyékoló idegenhonos egyedek kivágásával (úgynevezett mikrovágásokkal) lehet az őshonos fiatal egyedek növekedését elősegíteni, így az őshonos elegyarányt növelni. A természetes újulatfoltok fejlődése pedig azzal is támogatható, hogy kigyomlálják a körülötte lévő lágyszárú idegenhonos fajok egyedeit.
