A Tel-Avivi Egyetem professzora, Yossi Leshem ornitológus azzal az ötlettel állt elő, hogy telepítsenek fészkelőhelyeket a mezőgazdasági területek közelébe, így az odaköltöző ragadozó madarak kordában tarthatják az elszaporodott rágcsálókat. Az ötlet nem újkeletű: az 1980-as évek óta próbálkoznak hasonló megoldásokkal. Akkoriban már rájöttek, hogy a baglyok biológiai kártevőirtóként működhetnek a szántóföldeken és a gyümölcsösökben. Tömeges megjelenésük a termőföldek körül akkor 9,4 százalékkal növelte a lucerna termésmennyiségét, a gazdálkodók haszna is jóval nagyobb lett. Hasznos baglyok.
Fontos és agrárszempontból hasznos, hogy a baglyok évente 2000-6000 rágcsálót képesek elejteni, így ezzel a projekt során sikerült minimalizálni a vegyszerek használatát. Ez hozzájárul a levegő, a víz és a táplálék minőségének védelméhez, és ez bizony nem elhanyagolható szempont – írta az Egy.hu összefoglalója.
Azal, hogy a baglyok évente 2000-6000 rágcsálót képesek elejteni, a projekt során sikerült minimalizálni a mérgek használatát. Ez hozzájárul a levegő, a víz és a táplálék minőségének védelméhez.
A többi madár sorsa: egy részének előny, egy részének halálos veszély
A költőládák elhelyezése nem csak a láda lakóit és a gazdákat segíti, hanem azoknak a vándormadaraknak a csapatait is, amelyek áthaladnak a szír-afrikai szakadékon, a világ egyik legforgalmasabb repülőútján. Becslések szerint minden tavasszal 500 millió madár repül át Izraelen. A vándorló madarak közül sokan megállnak itt, hogy megpihenjenek és feltöltődjenek, mielőtt folytatnák útjukat a kontinensek között. Ezek a lenyűgöző élőlények kimerülten és nagyon éhesen érkeznek ide, és nagy mennyiségű élelemre van szükségük, hogy pótolják elvesztett készleteiket. Sokuk könnyen sebezhető a peszticidek elsődleges és másodlagos mérgezésével, így a baglyoknak köszönhetően minimalizálódott méregmennyiség őket is sokkal inkább kímélni fogja. Izrael nemzeti biológiai kártevőirtó projektje mindamellett, hogy valóban fantasztikus elképzelés, jár némi hátránnyal is – fogalmaztak.
A kutatók ugyanis 2013 és 2016 között összesen 14 632 baglyok által elejtett zsákmányt gyűjtöttek be 95 költőládából. Megállapították, hogy a baglyok olyan védett és helyileg veszélyeztetett fajokkal is táplálkoznak, mint a Gerbillus andersoni allenbyi, a Gerbillus pyramidum és a Gerbillus gerbillus futóegérfajok.
Több országban is sikeresen őriznek és irtanak a baglyok
A baglyok, mint a mezőgazdasági termés őrei Izrael után Jordánia, Ciprus, Görögország és Marokkó területét is meghódították, egyre több helyen veszik át a jól bevált gyakorlatot. Számos hasonló kezdeményezés napvilágot látott, például a The Western Sustainable Agriculture Research and Education (SARE) által finanszírozott projektek.
Ilyen Sara Kross, a Columbia Egyetem oktatójának kutatása, amely azt vizsgálja, hogyan lehet beépíteni a baglyokat egy szélesebb körű integrált növényvédelmi rendszerbe. A helyi farmok vizsgálata során újfent bebizonyosodott, hogy a baglyok segíthetnek kordában tartani a rágcsálópopulációkat. Megfékezhetik a rágcsálók kártételét a szántóföldeken, öntözővezetékekben és a mezőgazdasági berendezésekben is. Sőt: fészkelőládáik vadászati platformként is szolgálhatnak az olyan nappali vadászok számára, mint a sólymok, vércsék vagy a sasok, ők pedig segíthetnek az ürgék populációinak szabályozásában – írták.
Szinte minden magyar szántóföld közelébe lehetne telepíteni
Arról, hogy ez a módszer hazánkban használható volna-e, Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivője mondott véleményt. Szerinte az ötlet üdvözölendő, a szántók közel 100 százalékához lehet és kellene is ilyen költést és a ragadozó madarak beülését segítő eszközöket kihelyezni. Elmondta, hogy az agrárium és madárvilág együttműködési törekvései idehaza sem ismeretlenek.
„Az Európai Unió Agrártámogatási rendszere különböző támogatásokkal ösztönzi a gazdákat arra, hogy odúkat helyezzenek ki területeikre, az ültetvénytámogatások pedig azt is előírhatják, hogy hektáronként mennyi a kötelezően kihelyezendő költőodú”.
A szakértő szerint az ötlet tehát üdvözölendő, ám Magyarországon is érdemes odafigyelni az Izraelben tapasztalt gondokra, ugyanis nálunk is élnek olyan fokozottan védett talajlakó gerinceseink – elsősorban a rákosi vipera, a magyar szöcskeegér és a földikutyák –, melyek szigetszerű élőhelyeinél nem telepítünk mesterséges ragadozómadár fészkelőhelyeket.
Ugyanakkor a szántók közel 100 százalékához lehet és kellene is ilyen költést és a ragadozó madarak beülését segítő eszközöket kihelyezni.
Szükségesek az erdősávok és a növények
Orbán Zoltán kiemelte azt is, hogy mind az élővilág, mind a gazdálkodók szempontjából az lenne az ideális, ha visszahoznák a mezővédő erdősávokat a gazdálkodási rendszerekbe, mert „azok a madarak, akik tudnának segíteni a gazdálkodóknak a pocokirtásban, alapvetően fákon költenek, ráadásul egy részük, a vércsék és a baglyok saját fészket sem tudnak építeni, így a többi fán költő faj, főleg a – részben szintén pocokpusztító – varjúfélék fészeképítő munkájára szorul. Az egerészölyvnek, a vörös vércsének és az erdei fülesbagolynak tehát fára van szüksége, ahol költeni tud, ehhez pedig elengedhetetlen a termelésbe vont területek melletti mezővédő erdősáv”.
Ezek a fasorok átlag 3-4 százalékkal növelik a talaj-, és 5-10 százalékkal a légnedvességet, ellensúlyozva a szél szárító hatását. További haszon az, hogy itt meg tudnak élni olyan ragadozó és parazitoid fajok is, amelyek hasznára válnak a mezőgazdaságnak, például azzal, hogy a növényi kártevőket elfogyasztják.
Ha visszakerülnének a gazdálkodási gyakorlatba az erdősávok, megérné a gazdáknak vércse és bagoly költőládákat, továbbá T-fákat telepíteni a fasorokba, hagyásfákra, hagyásfafoltokra, erdőkbe, utóbbiakat pedig a szántókra – írták. A hazai gazdálkodóknak és az agrárium és környezet kapcsolata iránt érdeklődőknek számos területen segítséget nyújt az MME Natura 2000 információs oldala, ahol szakmai kiadványok, tanulmányok, útmutatók és információk elérhetőek.
