Először fogtak vaskos csabakot Magyarországon 2009 óta. A ritka halfaj a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából készült halfaunisztikai célú felmérés alkalmával került elő a Felső-Tiszáról. A faj természetvédelmi oltalom alatt áll és közösségi jelentőségű (Natura 2000-es faj) az előfordulása kiemelkedő természetvédelmi jelentőségű. Legközelebbi, de határainkon kívül eső populációi a Mura szlovéniai szakaszán, illetve kelet felé a Felső-Tiszában, valamint a Tisza romániai mellékfolyóiban és azok patakjaiban élnek.
A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság számolt be róla, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Fehérgyarmati járásában, Tiszabecsnél, közvetlenül a Batár torkolatánál akadt a hálójukba egy nagyon ritka hal a partvédelmi kőszórásról. Az 1+ korosztályú fiatal egyeden még nem voltak kifejezettek a faji bélyegek, de az alapos szemrevételezést követően a halat vaskos csabaknak (Telestes souffia) határozták.
A fajnak az elmúlt időszakból kizárólag a Felső-Tiszáról vannak bizonyított előfordulási adatai:
- 2004: Tiszacsécse (Harka & Sallai, 2004),
- 2007: Tiszabecs (Györe, 2008),
- 2009: Tiszamogyorós (Halasi-Kovács, 2009).
A fajnak ez a negyedik bizonyított, ismert előfordulása az elmúlt 30 évből, közel 12 éve került kézre utoljára a faunaterületünkről. Mivel a faj természetvédelmi oltalom alatt áll és Natura 2000-es besorolásával közösségi jelentőséggel is bír, az előfordulása kiemelkedő természetvédelmi jelentőségű – írták.
Közelebbről a csabak
A vaskos csabak vagy csabakkeszeg (Telestes souffia) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj – írja róla a Wikipedia. A Duna-medence bennszülött faja, ezért nagy természeti értéket képvisel. Veszélyeztetett és ezért megóvása kiemelt fontosságú feladat. Magyarországon csak elvétve átsodródó példányokkal lehet találkozni. A vaskos csabak a Duna és a Rajna középső és felső szakaszának gyors folyású vizeiben él. Ritkábban tavakban is előfordul, például megtalálható a Boden-tóban és az Alpokban egészen 850 méterig. Magyarországon a Felső-Tiszán és ennek mellékvizein, a Mura hazai szakaszán lehet találkozni a nagyon ritka hallal.
A hal teste erősen nyújtott, oldalról lapított. Testéhez viszonyítva aránylag kis méretű a feje, a szemnagysága pedig közepes. Kissé előrenyúló szája félig alsó állású. Orra tompa, a a szájszöglete egy kissé túlér az orrnyílás vonalán. 48-56 nagyméretű pikkelye van az oldalvonal mentén. Oldalvonala narancsszínű és fölötte az orrtól a farokúszóig egy kékesszürke sáv húzódik. A kstermetű hal testhossza 12-17 centiméter, ritkán haladja meg a 25 centimétert.
Életmódja és szaporodása
A kavicsos szakaszokon a fenéken tartózkodó rajhal. Tápláléka többnyire a vízfenéken előforduló planktonból és apró gerinctelen szervezetekből áll. Elfogyasztja az apróbb csigákat, bolharákokat, rovarlárvákat, de alkalomadtán algákat és a vízre hulló hernyókat is. Március és május között csapatosan ívik, ilyenkor vízfolyások felső szakaszaira vonul és a sebesen áramló vízben, a kavicsos fenéken rakja le ikráit. Nászidőszakban megfigyelhető, hogy az oldalvonal színe kifejezettebb, emellett az uszonyok tövén, valamint a kopoltyúfedőn is halvány narancsos elszíneződést mutat. Az ivarérett hímek zömmel 10-12 centiméter hosszúak, az ikrások jellemzően ennél nagyobbak.
