A magyar gyümölcstermesztés még nem jutott messzire a precíziós gazdálkodás alkalmazásában, de az ágazat egyre romló helyzete és a szakképzett munkaerő hiánya miatt 5-10 éven belül minden bizonnyal már új technikákkal szüretelnek majd. Eközben az ország gyümölcsültetvényeinek fele elavult és korszerűtlen.
“A precíziós gazdálkodás jelentősége a gyümölcs ágazatban, különös tekintettel a munkaerő és a hatékonyság kérdéseire” címmel tartott előadást Dr. Apáti Ferenc a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács képviseletében egy fővárosi, precíziós gazdálkodással foglalkozó konferencián.
Egy kiugrástól eltekintve állandósult a helyzet
A szakember azzal kezdte, hogy az éves magyar gyümölcstermés 15 éve a 800 ezer és az 1 millió tonna között ingadozik, mindössze egy kiugróan jó év volt 2014-ben, amikor az 1,2 millió tonnát is meghaladta. Semmilyen érdemi növekedés nem volt tehát a gyümölcstermesztésben. Az évenkénti termésingadozások viszont nagyon jelentősek, ami azt jelenti, hogy rossz a termésbiztonság. Ez pedig a gazdálkodás hatékonyságára is kihat. Rontja a képet, hogy a 8-900 ezer tonna gyümölcs ⅔-a, ¾-e feldolgozóipari alapanyag lesz. Ráadásul a 80 ezer hektár magyarországi gyümölcsültetvényből nagyjából 40 ezer hektár elavult és korszerűtlen, potenciálisan versenyképtelen. Ezeket gyakorlatilag csak a támogatások tartják életben – mondta Apáti Ferenc.
Kik léphetnek tovább, és mi a jó irány?
Van 20 ezer hektárnyi ültetvény, ami képes lehet a fejlődésre és alkalmas lehet az újfajta technológiák bevezetésére. Ezen kívül pedig marad összesen 20 ezer hektár gyümölcsös, ami igazán jó színvonalú és nyugat-európai léptékben is versenyképes. Apáti szerint ez nagyjából 2-300 termelőt és termelő vállalkozást jelent. A precíziós gazdálkodás a következő 10-15 évben rájuk alapozhat.
Egy kivétellel minden gyümölcs termőterülete drasztikusan csökkent
Az előadáson kiderült, hogy nem csak az almatermésűek és csonthéjasok termőterületeinek aránya csökkent. Az almáé és a kajszibaracké például közel 50 százalékkal kisebb lett. Egyedül a cseresznye jelentett kivételt, amelynek termőterületei növekedtek. A bogyósok és héjasok közül a málna, a szeder és a feketeribiszke gyakorlatilag eltűnt a termesztésből, itt inkább a bodza és a dió az, aminek termőterülete növekedni tudott. De sajnos ennek sem piaci okai vannak, hanem az, hogy ezek azok az extenzíven is fenntartható gyümölcsfajok, amelyekre kevés ráfordítással sok támogatást lehet igényelni. Nagyon sok gyümölcstermesztő gazdának ez adja a motivációt – mondta a szakember.
Elmaradunk a nyugattól
A termelési színvonalban sem versenyképes a magyar gyümölcs. Ebből az következik, hogy a hazai országos átlagtermés fajtától függően 40-70 százalékkal marad el a legjobb öt európai versenytárstól. A hazai átlag pedig nagyjából 60-80 százalékkal kullog a hazai profi termesztők színvonala és eredményei mögött. A kor elvárásaihoz képest relativizálva sajnos még a 80-as évek színvonalán sincs a magyar gyümölcstermesztés. Ahhoz képest, amit várnánk egy ültetvénytől, sokkal kevesebbet tud – folytatta. Pedig a hatékonyságban, a gazdaságos gyümölcstermesztésben csak egy út van: az intenzív, nagyon magas fajlagos hozamokkal történő gazdálkodás. Akkora hozamot kell ma kihozni a növényekből, amire a növény genetikai potenciálját tekintve képes. 20 éve még örültek, ha 1 hektáron 30 tonna alma termett. 10 éve ez már 40 tonna volt, most pedig ott tartunk, hogy akár 60-70 tonnát is hoz egy hektár.
A munkaerő felhasználásának jelentősége
A profi gazdálkodáshoz tőke, szaktudás és munkaerő kell, valamint az időjárás hatásaival szembeni védelem. Mindegyik tényező tekintetében rosszul áll a gyümölcstermesztők szénája. És a legprofibb gazdaságok is küzdenek a munkaerőhiánnyal. A precíziós megoldások viszont az élőmunka kiváltására is jók lehetnek.
Szántóföldön az egy hektár megműveléséhez szükséges munkaóra mennyisége 10-20 óra. Ez döntően a gépi munkák emberi munkaóra-igénye. Gyümölcstermesztésben ez a mennyiség néhány száz, vagy ezer munkaóra hektáronként. Tehát itt tízszer, százszor, vagy ezerszer több munkaerőt használnak fel egységnyi területen, mint a szántóföldön. Ezért jóval nagyobb súlya van az élőmunkának, illetve annak hiányának. A termelési költségekből akár 20-80 százalékot is kitehetnek munkabérek, illetve a személyi jellegű költségek. A géppel betakarítható meggy illetve szilva esetében ez 10-20 százalék, a csonthéjasoknál 40-60, bogyósoknál akár 80 százalék is lehet. Apáti Ferenc szerint abba az irányba megy az ágazat, hogy a megfelelő minőségű és mennyiségű munkaerő hiányában nem lehet majd betakarítani a termés 10-20 százalékát. Ha pedig mégis, akkor az lesz drága, hogy a megfelelő munkaerő nélkül nem lehet meglépni a hozamnövekedést. Ez pedig mindkét esetben bevételkiesést jelent. A precíziós gazdálkodás szerinte akkor lép be az ágazatba, amikor a munkabér költségek növekedése és az elbukott hozamok drágábbak lesznek, mint a precíziós gazdálkodás befektetései. Ez 5-10 éven belül bekövetkezik – mondta.
A három terület, amire a munkások hiányában segítségre van szükség:
- betakarítás
- metszés
- termésritkítás
Kérdés, hogy lesznek-e olyan robotok, amik leszedik helyettünk az almát a fáról, tudják-e majd, hogy melyik gyümölcsöt kell ritkítani, és ismerik-e majd a metszés technológiáját? Ez azért jóval nehezebb, mint kiváltani a szántást vagy a vetést – zárta előadását Apáti Ferenc.
Ha pedig kíváncsi, milyen látványos térképes összeállítást készített a hazai gyümölcstermesztés helyzetéről a Központi Statisztikai Hivatal, kattintson ide!
