A legfontosabb eperfafaj, a fehér eper Kínából származik. Mára szinte az egész világon elterjedt. Genetikai anyagának védelmére komoly kutatási programokat indítottak az Egyesült Államokban és Kanadában. A fehér eperfa lombján élő selyemlepke hernyói kiváló minőségű fonalat készítenek a gubó szövésekor. Úgy vélik a selyem kultúrtörténetéből, hogy ennek az állattenyésztési és növénytermesztési ágazatnak 4-5 ezer éves múltja van.
Az Agrárágazat szakcikkét szemléztük, eszerint a fehér eper művelésének nem csak a selyemhernyók takarmányozása volt a célja. A fákat erősen csonkolták, a 2-3 éves ágakat általában a levéllel együtt gyűjtötték. Kínában, Indiában és sok egyéb területen a hernyók etetésén kívül gyümölcse miatt is termesztették. Az eperfa terebélyes koronája sok gyümölcstermést adott. Évszázadok kísérletezése alatt főleg olasz, balkáni, spanyol és részben török vidékeken a szinte savmentes gyümölcsű változatoknál jobb, enyhén savas és a vad alakhoz hasonló, édes fajtákat állítottak elő. Magyarországon a selyemhernyó-tenyésztés csúcsa az 1840-es években volt, a nagy mennyiségű gubót a fővárosi, tolnai, baranyai és délvidéki üzemekben dolgozták fel. A II. világháborút követően még volt egy kisebb fellángolás, aztán a szektor az 1990-es években a kellő szakismeret és takarmány hiányában elmaradt.
Bőséges termés, sokféle felhasználás
A fák termését és a csemegefajták gyümölcsét az ember nem győzte elfogyasztani. A fákat rázó gyerekek csemegéjének számított, a szép és nagy gyümölcsökből pedig sok háztartásban befőttet, még gyakrabban lekvárt főztek. Cegléden például, ha a szőlő elfagyott, a dűlőutak mentén és a szőlőkbe is ültetett eperfák gyümölcsét nádszöveten vagy ponyván felfogva összegyűjtötték, amit aztán esetenként bornak, de leginkább pálinka-nyersanyagnak használták. A választási malacok és süldők, de még a hízók is szívesen fogyasztották az eperfa gyümölcsét. Arra is rájöttek, hogy a levele gyulladásos bajokra, cukorbetegek számára jótékony hatású teát ad; a megbízhatóságát pedig az igazolja, hogy a gyógyszerészeti könyvek is a hatásos szerek között mutatják be.
Az eperfák közül hazánkban számos, több évszázados példány is akad, bár azok nem mind fehér eperfák, vannak köztük fekete eprek is. Ez utóbbi gyümölcsértéke jobb, mint a fehér eperű, mert kiváló a savfelhalmozása.
Cefre eperből
Aki valaha próbált már epergyümölcsből cefrét készíteni, ismeri, mennyire kényes a gyümölcs. Szinte már az éréskor elindul az erjedési folyamat. Ezért a lajtos kocsival is epret gyűjtő gazdák úgy védték meg az azonnali erjedéstől, hogy kénsavazták a cefrét; ugyanis a cefre lúgosan nagyon hamar ecetesedni, sőt, penészedni is kezd. Az eperfa törzse értékes és szép rajzolatos. Ha megfelelően kezelik a fáját, jó minőségű törzset nevel, amit mindig is nagyon kedveltek a kádárok és szép hordókat készítettek belőle. A benne érlelt pálinkának szép sárgás színt ad, sőt, a nyers pálinka még a faanyagból is kiold olyan anyagokat, amelyek sajátos ízt adnak a szesznek.
