A szójatermesztők figyelmére érdemes a tény, hogy országszerte tapasztalható a bogáncslepke egyedszámának ugrásszerű növekedése. A kártevő a szóján kívül a napraforgóra és a cukorrépára is veszélyt jelent, erős fertőzés esetén, rövid idő alatt akár tarrágást is okozhat. A gazdáknak a károsítóhelyzet megismerése és a kár megelőzése érdekében mielőbb el kell kezdeni a bogáncslepke okozta fertőzöttség táblaszintű felmérését.
Országszerte tapasztalható a bogáncslepke (Vanessa cardui) egyedszámának ugrásszerű növekedése – adat hírül a Nébih. Májusban és júniusban a károsító tömegesen repülő egyedei délről észak felé haladva keresik meg a lárvák kifejlődéséhez alkalmas tápnövényeket. Jelenleg már zajlik a tojásrakás.
Mivel a hernyók fejlődésük során nagy mennyiségű lombozatot fogyasztanak el, erős fertőzés esetén, rövid idő alatt akár tarrágást is okozhatnak. A hernyók különösen a szójában idézhetnek elő súlyos kárt, ám a bogáncslepke nagy egyedszáma fokozott veszélyt jelent a napraforgóra és a cukorrépára is.
A Nébih felhívja a szója- és napraforgó-termesztők figyelmét, hogy – a pontos károsítóhelyzet megismerése és a kár megelőzése érdekében – mielőbb kezdjék el a bogáncslepke okozta fertőzöttség táblaszintű felmérését! Javasoljuk, hogy a károsítóhelyzet felméréséhez és a védekezéshez szükség szerint vegyék igénybe növényorvos vagy növényvédelmi szakember segítségét.
Rövid ismertető a bogáncslepkéről:
A bogáncslepke egy jól repülő vándorlepke faj, amely egész Európában őshonos, de csak Afrikában és a Földközi-tenger térségében tud áttelelni. Tavasszal Afrika középső részéről indul útnak északi irányban. A bevándorolt népességet hazánkban még kettő vagy három nemzedék követi. Az itt kifejlődő első nemzedék lepkéi július-augusztusban, a második nemzedéké augusztus-szeptemberben rajzanak. Az őszi nemzedék lepkéi elpusztulnak vagy visszavándorolnak délre. A faj ‒ megfelelő élőhelyet keresve ‒ Afrikán belül is vándorol. A népesség egy része a Szaharától délre található telelőhelyekről indul vissza Európába.
Az elülső szárnyak alapszíne fakó téglapiros, fehér és fekete foltokkal. A hátulsó szárnyak szintén téglapirosak, fekete pettyekkel és szalaggal. A hernyók színe változatos: feketésbarna, szürkésbarna, szürkészöld. A test két oldalán egy-egy világos csík húzódik. Fejét és testét világos színű tüskék sűrűn borítják.
Az imágók szívesen táplálkoznak fészkesvirágzatú növények pl. aszat-, bojtorján-, bogáncsfajok, valamint több más növény, pl. mézontófű, nyári orgona virágzatán, illetve hullott, erjedő gyümölcsökön. Az aszatra, bogáncsra, csalánra, ürömre lerakott tojásokból fejlődnek ki a lárvák. A termesztett növények közül egyik fő tápnövénye a szója. A lárvák meglehetősen aktívak, a lerágott gyomnövényt elhagyva kultúrnövényre vándorolnak.
A kártétel megelőzése, csökkentése érdekében a fiatal lárvák ellen kell a rovarölő szeres védekezést elvégezni. Jelenleg nincs engedélyezett rovarölő szer a bogáncslepke elleni védekezésre szójában, ezért a termesztőnek szükséghelyzeti engedély kérelmet kell benyújtania kártevő lepkefajok elleni védekezésre más kultúrában engedélyezett rovarölő szerre. A kérelem a megyei kormányhivatal növény- és talajvédelmi osztályához juttatandó el.
