Hazánkban szerencsére egyre többen kötnek növénybiztosításokat, de ez nem mindig volt így. Az utóbbi években a klímaváltozás okozta kockázatok azonban felnyitották a termelők szemét. Sokan azonban még mindig nincsenek tisztában azzal, mi a lényege egy növénybiztosításnak. Surmann Árpád, az Agrisk.hu növénybiztosítási portál vezetője egy 3 részes cikksorozat keretében segít eligazodni a növénybiztosítások rejtelmeiben. A sorozat harmadik, befejező részéből kiderül, milyen károk után is fizetnek a biztosítók, valamint hogy pontosan mit értenek viharkár, vagy éppen fagykár alatt.
Fagykárok térülésének korlátai
Érdemes számba venni azokat a paramétereket, amik a biztosítási szolgáltatás minőségét határozzák meg. Azon túl, hogy a szakmailag korrekt és üzletpolitikus kármegállapítás az egyik legmeghatározóbb tényező a biztosító vagy egyszerűen a növénybiztosítás iránti bizalom kialakulásában, elengedhetetlen értelmezni a biztosítási feltételeket, amikben jelentős eltérések lehetnek biztosítói összehasonlításban. Jó példa erre az idei tavaszi fagykárok rendezésének gyakorlata. Tudni kell, hogy a kártérítés jogosultságának alapját az Országos Meteorológiai Szolgálat által üzemeltetett portál térképes felülete adja, ami megmutatja, hogy az adott térségben a mérések szerint előfordult-e -2 fok vagy annál hidegebb hőmérséklet 2 méteres magasságban, ami a tavaszi fagy fogalmának biztosítói kritériuma. Az idén több olyan gyümölcstermesztő szenvedett fagykárt áprilisban, akinek a térségében a térkép nem jelöl fagyot. Abban az esetben, ha az adott biztosítótársaság a feltételeiben is rögzíti, hogy nem kezeli mereven ezt a kritériumot és egyéb módon is igazolható a fagykár bekövetkezte, amit a kárszakértő is alátámaszt, akkor nem fordulhat elő, hogy egy tényleges fagykár nem térül valamilyen formában. A fagykártérítéseknél vegyük figyelembe, hogy a biztosítók az adott növény üzemi szintű hozamérték felének megfelelő összeget önrészként levonják a mindenkori kárértékből. De ugyanígy említhettük volna az aszálykár térítésének feltételeit is, ahol kritérium a 30 nap alatt nem teljesülő legalább 10 mm csapadék és önrész szinten is ugyanaz a helyzet, mint a tavaszi fagynál. Fontos megjegyezni, hogy a díjak versenye nem egyenlő a szolgáltatások versenyével a növénybiztosítások terén, így a „drága díj” meghatározást egy reális kárrendezés azonnal felülír, amit tudatosítani kell a gazdákban.
Viharkárok
Egy másik jól megfogható példa az, hogy a biztosító mit tekint viharkárnak. Sok esetben a viharkár, a 20 m/s szélsebesség teljesülésével párhuzamosan például kalászosoknál a kalászok letörésében, szemkipergésben, szártörésben nyilvánul meg, azonban egyes biztosítóknál téríthető a szármegdőlés is, mint a betakaríthatatlanság okozója. De megint belép a képbe, hogy miként igazolja a biztosító a szélsebesség meglétét. Egyszerű a válasz. Hisz a kárszakértő szemének és a sokéves kárrendezési tapasztalatnak, ugyanis jelenleg nincs olyan széljelző rendszer Magyarországon, ami táblaszinten megadja az erre vonatkozó adatokat. Így a biztosító csak a legközelebbi mérőállomásra hivatkozhat, ami kilométerekre is lehet a kár helyszínétől egy-egy növénybiztosítás keretében.
Belvíz
Említést kell tennünk a belvízről, ami nagy területeken okozott problémát az idén tavasszal. Biztosítói szempontból a belvíz a legkevésbé kívánatos kockázat, mert a víz garantáltan minden évben ugyanott fog összefolyni, így egyszerűen nem jöhet létre megfelelő méretű veszélyközösség, ami bázist adna egy növénybiztosítási konstrukció gazdaságos működésének. Ugyanis az a termelő, aki belvizes területen gazdálkodik, minden évben megkötné a biztosítást, ahol pedig nyoma sincs évről-évre a belvíznek, ott hiába várná a biztosító a díjbevételt. Így a biztosítók száműzték a kínálatból a belvíz károk térítését, illetve csak nagyon egyedi esetekben és megcsonkított szolgáltatás mellett vállalják be.
Az önrészekkel együtt kell élni
Miután egy káreset kapcsán megállapított a jogalap, meghatározott a kár mértéke, tulajdonképpen csak matematika kérdése a kártérítési összeg kiszámítása, de fontos megjegyezni, hogy jelentős különbségek lehetnek az önrészeket illetően. Nem mindegy, hogy eléréses, levonásos vagy abszolút önrészről beszélünk, annak számítási alapja a károsodott terület, maga a tábla vagy esetleg a teljes üzemi méret. Kis intenzitású, de kiterjedt területen jelentkező jégkár esetén például lényegesen kedvezőtlenebb egy 5%-os abszolút önrész, mint egy 10%-os levonásos, de éppen fordított a helyzet egy totálkár közeli esetben. De említhetjük az aszálytérítés 50%-os üzemi önrészét is, aminél fél termés esetén is csak a termelő önrészéről beszélhetünk és ennél súlyosabb hozamcsökkenésnél lép be a növénybiztosítói szolgáltatás, ami az önrész feletti részt fogja csak téríteni. Fontos figyelembe venni, hogy önrészek nélkül nem lehet olyan díjszinteket produkálni, ami ésszerű határok között tartaná a biztosítási költségeket, magyarul, önrész vállalása nélkül aránytalanul drágává válna a szolgáltatás. Ez főként vonatkozik azokra az elemi kockázatokra, amelyek képesek egész országrészeket elborítani, mint az aszály, vagy éppen a fagy bármelyik formája.
Az ország szántó és gyümölcstermő területeinek alulbiztosítottsága meglehetősen összetett okokra vezethető vissza, azonban a tendencia javítására az erőfeszítéseket meg kell tenni. Ebben a szándékban szemmel láthatóan az állam is elkötelezett, és az új kárenyhítési rendszerrel, a növénybiztosítási megoldások integrálásával, illetve a díj egy jelentős részének átvállalásával, olyan piaci környezet jött létre, amit kihasználva jó eséllyel javíthatunk a mezőgazdaságban tevékenykedők időjárási kockázatokhoz való hozzáállásán, így a termőterületek biztosítással való lefedettségén. Ennek a folyamatnak a kedvező alakulását igazolja a piac évről-évre történő bővülése.
A cikksorozat első része ITT érhető el, a másodikat pedig IDE kattintva tudja elolvasni!
Szerző: Surmann Árpád, Agrisk.hu portálvezető, agrárbiztosítási szakértő
