Organikus gazdálkodás, ökológiai gazdálkodás, biogazdálkodás… sokan sokféleképpen nevezik a mai szemlélet szerint modern felfogású gazdálkodást, pedig régen is biogazdálkodást folytattak a gazdák, még ha nem is tudtak róla. Mit jelentenek ezek a termesztési formák a gyakorlatban?
A mezőgazdaság az emberiséggel egyidős. Már őseink is művelték a földet, termesztettek növényeket, bio módon, ökológiai szemlélettel, csak ezt ők nem így hívták. A mezőgazdaság drasztikus változása az ipari forradalom után indult meg. Ezt követően a gépek segítségével az emberek minél több terménye előállítását tűzték ki célul egységnyi területre vetítve. Ez az intenzív termesztés nem tesz jót a termőföldnek, sok kémiai úton előállított szer kerül így a talajba, amelyek túlzott használata akár negatívan is hathat környezetünkre.
Gondoljunk csak a vízkészletek fokozatos elszennyezésére. Ehhez köze van a műtrágyáknak, a növényvédő szereknek, a rovarölő szereknek is, nem is kis mértékben. Az ezekkel a szerekkel esetlegesen a talajba juttatott, káros szermaradékok jelentősen szennyezik a talajvizet és a felszíni, valamint a felszín alatti édesvíz-készleteket, ezzel pedig az emberiség jövője is veszélybe kerülhet.
Az ökológiai gazdálkodás hívei éppen a mértéktelen vegyszerhasználat ellen szállnak harcba és ezzel együtt a termőföldek minőségének javítását is célul tűzték ki.
A növénytermesztéshez szükség van különböző tápanyagokra (foszfor, nitrogén, kálium), melyeket a modern mezőgazdaságban kémiai úton előállított műtrágyákkal juttatnak a földbe a gazdálkodók. Ökológiai gazdálkodás során a műtrágyákat szerves trágyával, vagy éppen zöldtrágyanövények termesztésével és azok talajba forgatásával helyettesítik a gazdák. Jó példának számítanak a zöldtrágya növényekre a rizóba baktériumokkal szimbiózisban élő hüvelyes növények. Ezek talajba forgatásával jelentősen növelni lehet a termőföld nitrogénellátottságát.
Az intenzív mezőgazdálkodás a gyomok totális kiirtására törekszik vegyszeres kezeléssel. Az ökogazdálkodás ezzel szemben a gyomok mennyiségének csökkentését, valamint elnyomását tartja szem előtt. Ezt a termesztett növények folyamatos rotációjával (vetésforgó), fedőnövények ültetésével és mechanikus gyomirtással próbálják elérni az ilyen módon gazdálkodók.
A megjelenő kórokozók, kártevők ellen is sikeresen alkalmazzák az ökogazdák a növények rotációját, de a monokultúra kerülésével is nagymértékben meg lehet akadályozni a kártevők túlzott felszaporodását. Végső esetben természetesen vannak a biogazdálkodásban is engedélyezett rovarölő szerek, de ezek használata csak igen ritkán indokolt.
És végül: sokan azért ellenzik a biogazdálkodást, mert szerintük kevésbé gazdaságos, mint az intenzív termesztés. Kutatások bizonyították, hogy a biogazdálkodás az intenzív gazdálkodásban megtermelt mennyiség 90-95 százalékára képes úgy, hogy a trágyázási költés fele akkora, a gyomirtási költség pedig 97 százalékkal kisebb, mint az intenzív gazdálkodás esetében. Tisztán látszik tehát, hogy a biogazdálkodás semmivel sem gazdaságtalanabb, mint az intenzív mezőgazdaság.
