Nagyon kevés figyelem összpontosul a vizes élőhelyek védelmére, ebből adódóan – és az emberi tevékenységek miatt – Európában már kétharmaduk eltűnt. Hazánk sincsen jobb helyzetben, és mint kiderült, ennek a folyamatnak köze lehet a nyári aszályokhoz is, ami a mezőgazdaságra nézve komoly problémákat képes okozni.
Furcsa dolog a vizes élőhely. Sokak szemében csak egyes állatok és növények élőhelyéül szolgáló közeg. Ez azonban tudományos szinten egyáltalán nem így van. Ezek a területek ugyanis mintegy természetes testőrként funkcionálnak: elsimítják az árhullámokat, védve az embert a katasztrofális áradásoktól, valamint magukba szívják és tárolják a tavasszal érkező vizeket, majd a nyári csapadékhiányos időszakban biztosítják a vizet a növényeknek.
Mi köze ennek a hazai mezőgazdasághoz – tehetik fel sokan a kérdést. A válasz pofonegyszerű: Magyarország a vizes élőhelyeinek döntő többségét már elveszítette. A fent leírt funkciók így eltűntek, ezáltal egyre sűrűbben fordul elő, hogy a nagy tavaszi árvizeket súlyos aszályos időszakok követik, ez pedig a mezőgazdasági termelésre negatívan hat.
Az MTI információi szerint problémára megfelelő megoldást jelentene, ha a folyókat kísérő természetes mély fekvésű területeken megfelelő mérnöki módszerekkel kiengednék az áradás vizét és elraktároznák a nyári időszakra. Ezeken a területeken előtérbe kerülhetnének az egykor hagyományos, mára azonban eltűnő tájhasználati formák, mint például a legeltetés, ezzel az állattartás is jövedelmezőbbé válhatna. Az így kialakított táj a klímaváltozás hatásaival szemben is ellenállóbb, hiszen segít megőrizni a víztartalékokat és megelőzni a terület kiszáradását.
