A parlagfű (Ambrosia) pollenje olyan erős, hogy még azokat is érintheti, akiknek általában nincs pollenallergiájuk. A növény – nemcsak az emberek, de az állatok esetében is – még kis mennyiségben is kiválthat allergiás reakciókat, ezek közé tartozik például a szénanátha, a kötőhártya-irritáció és az allergiás asztma. A parlagfű elleni harc évtizedek óta tart. Változó sikerrel.
A magyar természetvédelem jelenleg egyik legnagyobb kihívása a biológiai invázió. Az élőhelyek megőrzése és az őshonos fajok védelme mellett a lakosság egészségügyi állapotának szempontjából is fontos feladat az agresszíven terjedő özönnövények visszaszorítása – írja a magyarmezogazdasag.hu.
A zömében más kontinensről behurcolt vagy betelepített növények közül a parlagfű a legismertebb, de más invazív fajok pollenje is allergén hatású. Az inváziós növények elszaporodása az utóbbi években fokozódott az árterekben, s ennek következtében erősödött az árvizek kockázata.
A biológiai invázió rendkívül gyors folyamat
A Nébih közlése szerint e rendkívül súlyos környezet- és természetvédelmi probléma megoldására csak akkor van esélyük a természetvédelmi, árvízvédelmi és népegészségügyi szakembereknek, ha tisztán láthatják Magyarország inváziós fertőzöttségének mértékét, annak aktuális térbeli jellemzőit, ha azonosítani tudják a fertőzési gócpontokat, a fajok terjedési útvonalait.
A szép nevet viselő parlagfű jóval kevésbé „szép” hatással van környezetére, az emberekre és az állatokra. Egyéves, magról kelő, kétszikű, melegigényes gyomnövény. Csírázásának megindulásához tavasszal a talaj hőmérsékletének tartósan 6 ºC fölé kell emelkednie. Az ambrózia a fagy hatására elpusztul, csak a magok élik túl a téli hideg időjárást, és tavasszal tömegesen csíráznak.
A közönséges parlagfű az őszirózsák családjának egyik tagja. A nemzetség minden tagjának a virágpora allergén hatású. Egynyári fajként magvak útján terjed, és minden évben elpusztul az első komoly fagy után.
A hím parlagfű virágzata nagy mennyiségű virágport termel, ami erősen allergén. Tavasszal eleinte nagyon lassan fejlődik, fő növekedése csak június közepén/végén indul meg. A növények ezután gyorsan fejlődnek, és általában augusztus elejére hoznak virágokat. Ellenállóságukat az is mutatja, hogy hosszan, októberig (néha az első fagyig) virágzanak.
Hiába kaszáljuk a parlagfüvet?
A parlagfű szinte mindenhol előfordulhat, hiszen akár a legkisebb szél, valamint a madarak eljuttatják a madáretetők köré és a kis kertekbe, privát zöld területekre. Ezen túlmenően a gyomnövény nagy mennyiségben van jelen olyan nyílt helyeken, amelyekre az emberek kevés figyelmet fordítanak, például parlagon hagyott területeken, szeméttelepeken és földkupacokban, új építési és ipari területeken, valamint közlekedési utak (útvonalak) és autópályák mentén.
Nyugat-Európában a belföldi és nemzetközi kereskedelem és áruforgalom, kavics- és földszállítás, valamint a magán- és a mezőgazdasági-ipari forgalomban (a magvak a járműveken és az autógumik profiljában tapadnak) terjed.
Ha a parlagfű – 20-200 cm magas, orsógyökerű, felálló szárú, rendszerint dúsan elágazó, terebélyes gyomnövény – szárát a talajfelszín magasságában elvágjuk, akkor elpusztul. A talajhoz közeli néhány centiméteres szárrészen viszont 2-3 elágazása is van, ezért a kaszálás után általában újra kihajt. Mégis, minél kisebb, annál könnyebb ellene harcolni.
A parlagfű sárga virágai július közepe táján nyílnak
A gyomnövény hazánkban már mindenhol előfordulhat, noha elsősorban a parlagon lévő, kiterjedt legelőket kedveli. Ezért a legelőállat-tulajdonosok és a méhészek is igyekeznek védekezni a szaporodása ellen – károsítják az állatok máját, illetve az allergénanyagok a mézbe kerülhetnek.
A növény minden része – frissen és tartósítva is – mérgező a lovakra és tehenekre. A juhok és a kecskék kevésbé veszélyeztetettek. Keserű íze miatt a legelőn általában elkerülik az állatok a parlagfüvet. A szénában és a szilázsban azonban elfogyasztják, éppen ezért a gyomnövénynek nincs helye legelőkön és réteken. Ezért a gazdák a rétek és legelők szélét kaszálják, mulcsozzák. Stratégiájuk a parlagfű terjedésének megállítása és egyben a rovarvilág védelme.
Következetesen meg kell akadályozni a parlagfű terjedését. A parlagfüvet eredményesen irtó gyomirtó szerek többsége a parlagfű 6 leveles állapotáig hatásos, később a fejlettebb növények már sokkal ellenállóbbak. Alkalmas eszköz az időben történő kaszálás, amikor a növekedés nem táplálható vagy az elektromos áram.
A parlagfüvet az egész vegetációs időszak alatt irtani kell, mert egy-egy növényről több tízezer mag is a földbe juthat, ráadásul a magok 30-40 évig csíraképesek lehetnek.
Hogyan lehet biztosan megszabadulni a parlagfűtől?
Egy áramfejlesztő, egy transzformátor és egy kézi áramvezető. Ennek a speciális gépnek a gyökérhullámmal végzett egyszeri használata is elegendő ahhoz, hogy a zavaró gyomokat egészen a gyökerekig elpusztítsa. A víz és a szén magas koncentrációja miatt a növények az elektromos áram tökéletes vezetői.
Az elektromos lándzsa csak az üzem felső részére van rögzítve, és onnan továbbítja az áramot a zölden keresztül. Ez először végighalad a növényen – a levelektől a gyökerekig -, majd végül a talajba kerül. Ez az eljárás nagy hatékonysággal és a megszokott irtási technológiákhoz viszonyítva alacsonyabb energiaráfordítással képes megsemmisíteni a gyomokat. A módszer környezetbarát, egyáltalán nem károsítja a természetet.
A gyomirtásnak ez a változata drága, de a végső hatás egyetlen menetben érhető el, nagy előnye a precíz alkalmazás.
Ezzel az energiamegoldással csak a gyomokat lehet szelektíven megmunkálni nagyobb területen anélkül, hogy a környező növényeket érintené. Ez az oka annak, hogy a gyökérhullám ideálisan használható például legelőn, szántón, ahol csak a gyomokat „piszkáljuk meg” az elektromos lándzsával, és a gyep sértetlen marad.
Az elektromos gyomirtó tökéletes eszköz az olyan invazív növények eltávolítására is, mint például a disznófű, a japán göncfű vagy a parlagfű. Nemcsak azért, mert a növényeken végig futó áram a gyomokat is elpusztítja ezeknél a fajoknál egészen a gyökerekig, hanem azért is, mert nem jelent veszélyt a felhasználóra.
