Ahogy a Föld más nyersanyagaiból, a termőtalaj mennyiségéből is évről évre kevesebb van. Az elmúlt 40 évben a mezőgazdasági területek harmadát kellett kivonni a művelésből, mert annyira leromlott az állapotuk. Egyre több olyan kutatási eredmény születik, amely azt igazolja, hogy a termőtalaj fennmaradása veszélybe került. Eközben a Föld népessége egyre nő, több élelmiszerre van szükség, ám azok tápértéke a talaj mennyiségének csökkenése és minőségének romlása miatt drasztikusan csökken.
Az Agrárágazat oldalon a Magyar Talajbaktérium-gyártók és -forgalmazók
Szakmai Szervezetének képviseletében Daoda Zoltán írta meg, hogy több hatás okozza a talaj termékeny felszíni rétegének vékonyodását, fogyását és terméketlenné válását. Ilyen például a talajerózió, az elsavasodás, az elszikesedés, a lemosódás és az elsivatagosodás. A jelenlegi talajpusztulási folyamatokról készített felmérések azt mutatják, hogy éves szinten mintegy 75 milliárd tonna termőtalaj tűnik el a földfelszínről.
Ezzel a pusztulási ütemmel számolva, mindösszesen 60 évig marad még termőképes talaj a Földön.
Ilyen ütemben pusztul a talaj
A helyzet a talaj pusztulása szempontjából Kínában a legrosszabb. Ott 57-szer gyorsabban pusztulnak a talajok, mint ahogyan újratermelődnének. Európában ez az arány 17-szeres, Észak-Amerikában 10-szeres, Ausztráliában 5-szörös. A talajpusztulás egyik eredménye, hogy kevesebb ásványi anyag tud felszívódni a növényekbe. Ezáltal azok terméseinek, gyökereinek egyre kevesebb lesz az ásványianyag- és tápanyagtartalma. Az elsősorban a bizonyos talajtípusoknál nem indokolt szántásra és rossz menedzsmentmódszerekre visszavezethető erózió miatt eltűnő termőföld egyébként valójában nem tűnik el. A levegőbe kerülve porviharokat kavar, a vízbe jutva pedig folyók és tengeröblök élővilágát teszi tönkre. Ám a legnagyobb baj az, hogy a földre is nagyon kedvezőtlen hatással van. A hozamok nem csökkennek ugyan, de a hozamra vetített műtrágyaköltség egyre magasabb. Az alig pislákoló talajélettel rendelkező föld pedig csak veszít a termőképességéből és a szerves anyagából.
Szervesanyag a talajban
Pedig a talaj termékenységének egyik legmeghatározóbb tényezője a benne található szerves anyag, azon belül is a humusz mennyisége és minősége. A humusz tápanyagot szolgáltat, javítja a talajszerkezetet, valamint az ásványi alkotókkal együtt kolloidokat képez. A Szent István Egyetem által végzett kutatás kimutatja, hogy a talaj termékenységének csökkenése miatt a takarmány- és élelmiszernövények ásványi anyag-tartalma számottevően csökkent az elmúlt 30 év során. Amennyiben az 1975-ös adatokat vesszük 100 százaléknak, akkor az árpa 2005-re 35,4 százalékos, a búza 50 százalékos, a kukorica 31 százalékos, a burgonya mindössze 9,52 százalékos, a sárgarépa pedig csak 4 százalékos ásványi anyag-tartalommal rendelkezett az 1975-ös értékekhez képest.
A megoldások egyike a termőtalajok újra élővé tétele annak érdekében, hogy a gombák, baktériumok, ragadozó egysejtűek, fonálférgek és giliszták zöme újra az élő növények gyökere köré tudjon szerveződni.
A gyökérhegyeken a növény leadja a fotoszintézis során nyert energiából a felesleget cukrok formájában a különféle mikrobák felé. Ezáltal a jó termőképességű talajhoz az kell, hogy a lehető legtöbb ideig növény fejlődjön benne. Ehhez folyamatosan érdemes szinten tartani, lehetőség szerint pedig észszerű mértékben növelni a termőtalajok szervesanyag-tartalmát. Amennyiben lehetséges, szervestrágyázással. Továbbá a szemtermésen kívüli valamennyi növényi részt (levél, szár, gyökér stb.) szétzúzást követően ajánlott bekeverni a talajba, hogy a gazdák ne okozzanak veszteséget önmaguknak a tápanyagok elengedésével. Érdemes a talaj tápanyag-szolgáltató, vízmegtartó képességét növelni. Mindennek irányított hatékonyságát szervesanyag-lebontó talajbaktériumokkal lehet jelentősen megtámogatni – írta Daoda Zoltán.
