Egy bizonyos genetikailag módosított gyümölcslégy-faj, amellyel végül az érintett rovarok kipusztulnak, hatékony módszer lehet a mezőgazdasági kártevők elleni védekezésben. Legalábbis ezt állítja egy új kutatás, mely egy brit folyóiratban jelent meg.
Ezek a hím mutáns muslicák egy olyan gént hordoznak, amely megszakítja a nőstény egyedek kifejlődését. A kísérletre egy üvegházban került sor, és a teszt a „populáció teljes összeomlásához” vezetett. Beszámolók szerint a szabadon bocsátott rovarokkal a kutatók olcsó, és környezetbarát módon tudták megakadályozni a termény károsodását. Mások azonban ellenzik a technológiát, és azzal érvelnek, hogy a génmanipulált rovarok szabadon engedése nem szándékolt következményekkel járhat.
A földközi-tengeri gyümölcslégy olyan globálisan elterjedt mezőgazdasági kártevő, mely több mint 300 növényi kultúrát fertőz meg – beleértve a vadon termő gyümölcsöket, zöldségeket és dióféléket –, amivel hatalmas károkat okoz. A kártevőirtás jelenlegi technikái közé tartozik a sterilizáló és a rovarirtó szerek használata. A steril legyek azonban nem is párosodnak, mivel a sterilizáló módszer hatására legyengülnek. A rovarirtó szerek is problémákat vetnek fel, mivel a rovarok hamarosan immunissá válnak velük szemben.
A biotechnológiai eljárással génmódosított hím gyümölcslegyek csak hímnemű utódokat képesek produkálni. Ezt az eljárást a kutatók „időelőtti nőstény pusztulásnak” nevezik. Más szóval, egy speciális gén elpusztítja a nőnemű rovarokat, még mielőtt azok elérnék a kifejlett kort. Ez azt jelenti, hogy a kártevők több generáció után kipusztulnak, mivel a hím rovarok már nem találnak párt.
Annak érdekében, hogy a legyek a laborban szaporodjanak, a kutatók egy tetraciklinnek nevezett antibiotikum segítségével képesek „kikapcsolni” a halálos gént. Ez úgy működik, mint egy kémiai kapcsoló, amely elnyomja a végzetes gént. Azonban, ha ezt a vegyi anyagot eltávolítjuk, a nőstény rovaroknak már nincs esélyük a túlélésre. „Ez teszi lehetővé annak elérését, hogy több ezermillió hím rovar mindegyike ezt génkonstrukciót hordozza. Így nagyon gyorsan egy olyan csak hímnemű egyedekből álló populációt kapunk, amely nem tartható fenn” – magyarázta Philip Leftwich a Kelet-Angliai Egyetemen folyó kísérlet vezető kutatója.
„Azon a területen, ahol ezt az eljárást alkalmazzák, a populáció szintje gyorsan csökken, és jelentősen csökken a termésben okozott kár” – nyilatkozta Leftwich professzor a BBC televízióban. „A következő lépés a szabadban folytatott kísérletek végzése lenne, amelyhez kellene a kormány jóváhagyása” – tette hozzá.
Helen Wallace a Genewatch nevű, a genetikai technológiát figyelő szervezet munkatársa azonban kritikus állásponton van a kísérlettel szemben. Szerinte ugyanis lehetetlen lenne megjósolni többmillió génmódosított muslica szabadon bocsátásának hosszú távú hatásait. Az aktivista attól is tart, hogy a növényekben maradhat az elpusztult rovar lárvája. „A génmanipulált rovarok alkalmazásával termelt gyümölcsök olyan génmódosított férgekkel szennyeződhetnek, amelyek genetikailag arra vannak programozva, hogy a gyümölcsben elpusztuljanak”. „A szennyezett gyümölcsöt nem szívesen fogják látni a piacon, és káros lehet az egészségre is. A génmódosított hímnemű legyek több generációt is túlélhetnek, és a gyümölcs szállítása során az egész világon elterjedhetnek” – vélte Wallace. Hozzátette, hogy a genetikai rovarirtó mechanizmus valószínűleg nem tart hosszabb ideig, mint amennyi ahhoz kell, hogy a génmódosított gyümölcslegyek a mezőgazdaságban széles körben használt tetraciklin antibiotikummal szennyezett területeken ellenállóvá váljanak.
Az aggodalmakra dr. Leftwich azzal válaszolt, hogy a muslicákat, már széles körben tesztelték, így nincs okunk azt gondolni, hogy alkalmazásuk káros hatással lenne, ugyanis ezt a kutatócsoport szorosan figyelemmel kíséri. „Fontos hangsúlyozni, hogy a génmódosítás természete olyan, hogy a rovarokat fajtársaikkal szemben csupán az hozza hátrányos helyzetbe, hogy csak hímnemű utódokat képesek produkálni. Ha ezen egyedek szabadon engedése abbamarad, akkor gyorsan eltűnik ez a génállomány” – magyarázta a professzor.
Forrás: atv.hu
