Mi az a székicsér? Milyen kapcsolatban áll a legelésző jószágokkal, mi köze a marhatrágyához? Miért veszélyezteti őket a mezőgazdasági tevékenység? Minden kiderül cikkünkből.
A költőpárok felkutatásával és fészkeik fokozott felügyeletével óvják a nagykunsági székicsér-kolóniát a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (HNPI) Természetvédelmi Őrszolgálatának munkatársai. Monoki Ákos, a nemzeti park tájegység-vezetője elmondta, hogy a székicsér (Glareola pratincola) fokozottan védett, példányonként 500 ezer forint természetvédelmi értéket képviselő madárfajunk.
Hajdan az alföldi szikes puszták jellegzetes fészkelője volt, a teljes hazai állományát közel félezer párra becsülték. A legeltetéses állattartás visszaszorulásával azonban az elmúlt évtizedekben megindult az eredeti szikes pusztai élőhelyek növényzetének változása, a rovarfauna átalakulása így az itt élő madárfajok egyszerre vesztették el hagyományos fészkelő helyeik és táplálékbázisuk többségét.
Napjainkra a hazai székicsér állomány a kipusztulás szélére sodródott. A becslések szerint megmaradt mintegy 30 pár mindegyike folyamatos veszélyben van, hiszen mezőgazdasági művelés alatt álló területeken, elsősorban kapáskultúrákban fészkel a Nagykunságban, illetve alkalmanként a Felső-Kiskunság szikes pusztáin – fogalmazott Monoki Ákos.
| Tudta? |
| Egy kis érdekesség a székicsérrel kapcsolatban. Azt figyelték meg, hogy tojásaikat szívesen teszik kiszáradt marhatrágyára, mivel kiváló hőszigetelő. A székicsér egyébként a legelésző állatok által felzavart rovarokat röptében kapja be, de szívesen csemegéz az állati trágyából, vagy ide teszi lárváit. |
A nagykunsági kolóniák alkotják a teljes magyar állomány gerincét, nagyjából 90 százalékát – húzta alá, jelezve, hogy itt hagyományosan az elárasztott rizsföldek közelében található napraforgó, kukorica vagy tök vetések esetleg belvizes területek kínálnak számukra megfelelő életteret.
A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálata az elmúlt évekhez hasonlóan idén is a nagykunsági költőpárok felkutatásával, a fészekaljak pontos felderítésével, az érintett gazdálkodókkal folytatott rendszeres egyeztetéssel, tanácsadással és szükség esetén védőzóna kijelölésével próbálja megteremteni e madárfaj sikeres szaporodásának feltételeit – közölte Monoki Ákos, aki megjegyezte, hogy a talajon, fészekanyaggal alig kibélelt, kifürdött gödröcskékben költő székicsér tojásaira a mezőgazdasági gépeken kívül a ragadozó emlősök és madarak, valamint a hevesebb viharok és a területen összefüggő belvizet okozó tartós esők is komoly veszélyt jelentenek. Éppen ezért jelentős eredménynek tekinthető, hogy az utóbbi években a székicsér nagykunsági költőállománya stabilizálódni látszik – tette hozzá a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság tájegység-vezetője.
