Az energiahatékonyság és a virágmorfológia finom egyensúlya kulcsfontosságú a mézelő méhek és a poszméhek (dongók) együttélésének szempontjából. A nyár folyamán gyakran előfordul, hogy mind a poszméhek, mind a mézelő méhek ugyanazon a virágfajon kutakodnak, mind Nagy-Britanniában, mind sok más országban.
A sussexi egyetem méhészeti és szociális rovarok laboratóriumának (LASI) kutatói mégis azt találták, hogy különböző méhek uralkodnak egyes virágfajokon, és azt is kiderítették, hogy miért.
22 virágfaj, 1000 méh
22 dél-angliai virágfaj tanulmányozásával és több mint 1000 méh viselkedésének elemzésével azt találták, hogy az „energiahatékonyság” kulcsfontosságú tényező a verseny közvetítésében.
A méhek testtömege és az a sebesség, amellyel meglátogatják a virágokat, meghatározza, hogy mennyire energiahatékonyak. A testtömeg meghatározza a repülés és a virágok közötti útvonal bejárása során felhasznált energiát, kétszer akkora méhekkel, amelyek kétszer annyi energiát használnak fel. Az a sebesség, amellyel a méh meglátogatja a virágokat, a percenként elért virágok száma meghatározza, hogy mennyi nektárt és így mennyi energiát kell összegyűjtenie. E tényezők aránya együttesen határozza meg a méhek energiahatékonyságát.
Hol az egyik, hol a másik az uralkodó
Francis Ratnieks méhészeti professzor elmondta: „Miközben ugyanolyan virágokból táplálkoznak, gyakran azt tapasztaljuk, hogy a poszméhek száma meghaladja a mézelő méhekét egy adott virágfajon, míg mindez fordítva igaz a közelben növekvő másik faj esetében.”
„A figyelemre méltó az volt, hogy a táplálkozási energiahatékonyság terén mutatkozó különbségek szinte teljes mértékben megmagyarázták, hogy a poszméhek miért vannak túlsúlyban egyes virágfajoknál, míg a mézelő méhek másoknál.”
viszont a mézelő méheket (Fotó: Pixabay)
„Lényegében a poszméhek előnyben vannak a mézelő méhekkel szemben, mivel gyorsabban képesek meglátogatni a virágokat, ezért több nedűt (energiát) gyűjthetnek, hátrányuk azonban, hogy nagyobbak, és ezért a nektár energiájának nagyobb részét felhasználják táplálékul. Egyes virágfajok ezáltal általános előnyhöz juttatták a poszméheket, mások viszont a mézelő méheket.”
Stopperrel mérték a méheket
Az Ecology című folyóiratban megjelent tanulmányban a kutatók stopperek segítségével határozták meg, hogy egy méh hány virágot látogatott meg egy perc alatt. Minden méh mérlegeléséhez egy hordozható elektronikus mérleg segítségével a kutatók azt találták, hogy a poszméhek átlagosan majdnem kétszer olyan nehezek, mint a mézelő méhek. Ez azt jelenti, hogy csaknem kétszer annyi energiát használnak fel, mint a mézelő méhek. A stopperóra eredményei azt mutatták, hogy a poszméhek kétszer annyi alkalommal látogatják meg a virágokat, mint a mézelő méhek, és ez kompenzálja az energiahatékonyságot.
Néhány virágfajon, például a levendulán, ahol a poszméhek domináltak, a mézelő méhek arányánál majdnem háromszor annyi alkalommal látogatták meg a virágokat.
a nektárért (Fotó: Pixabay)
Morfológiai különbségek a virágoknál
A virágok morfológiai különbségei nagyban befolyásolták a két méhtípus energiahatékonyságát. Az oroszlánfűfélék, a maguk apró virágainak tömegével jobban megfeleltek a fürge mézelő méheknek. Ezzel szemben az Erica heather, amelyről a kutatók azt találták, hogy ugyanazon a természetvédelmi területen a molyhos heather mellett növekszik, nagy harang alakú virágokkal rendelkezik, és vonzóbb a poszméhek számára.
Az energia (amelyet a nektár biztosít a méhek számára) alapvető szükséglet, de az a tény, hogy a mézelő méhek és a poszméhek nem versenyeznek egymással a nektárért, megnyugtató a megőrzés és az együttélés szempontjából.
