Múlt héten az üvegházhatás hosszú távú hatásait boncolgatta szakértőnk, Dr. Varga Zoltán agrometeorológus. Ezúttal egyrészt a mezőgazdasági munkák, másrészt az árának alakulása miatt rendkívül aktuális kukoricáról kérdeztük a szakembert. Mire készülhet, ha kukoricatermesztéssel foglalkozik? Cikkünkből megtudhatja!
Milyen változásokon esett át a kukoricatermesztés az időjárásnak köszönhetően azóta, mióta Magyarországon termesztik?
A kukorica meleg égövről származó növény. Közép-amerikai géncentrumából 1493-ban került át Európába, de kezdetben legalább annyira számított egzotikus dísznövénynek a mi kontinensünkön, mint amennyire gazdasági növénynek. Azután kiderült, hogy érdemes vele a mi éghajlati viszonyaink között is foglalkozni, s attól kezdve rohamosan terjedt el Európában a termesztése. Magyarországra a XVI. és a XVII. század fordulóján került Itáliából dalmát közvetítéssel, de történelmi okokra visszavezethetően jó ideig „törökbúza” néven emlegették nálunk.
Mostani hazai és nemzetközi gazdasági jelentőségét talán nem kell hangsúlyoznom. Az, hogy világviszonylatban (is) mind a vetésterületet, mind a termésmennyiséget tekintve dobogós növényről van szó, s az, hogy a – folyamatosan emelkedő termésátlagokkal jellemezhető – termesztés döntő többsége a géncentruma ökológiai adottságaitól jelentősen eltérő környezeti viszonyok között zajlik, jól jellemzi a növény alkalmazkodóképességének mértékét.
Azt is érdemes megemlíteni, hogy ezt az ökológiai plaszticitást kihasználandó hatalmas nemesítői munkát fektettek az idők során ebbe a fajba. Nem kis mértékben ennek a következménye a fajon belüli hatalmas változatosság, és hogy amikor kukoricáról beszélünk, akkor valójában nagyon különböző igényeket megtestesítő gyűjtőnevet használunk. Elég talán, ha arra utalok, hogy a legrövidebb tenyészidejű (FAO számú) hibridek feleannyi idő alatt termést hoznak, mint a leghosszabbak.
Az időjárásnak (helyesebben: éghajlatnak) is köszönhető a kukorica viszonylag zökkenőmentes mérsékelt égövi meghonosodása. A XIV. század közepén kezdődő ún. „kis jégkorszak” az 1650-es években érte el a mélypontját egy kb. másfél fokos negatív irányú anomáliával. Lényegében azóta, tehát a hazai kukoricatermesztés szinte teljes történetében tendenciaszerűen – az éghajlati rendszer jellegéből fakadóan persze kisebb-nagyobb rövid- vagy középtávú ingadozások mellett – emelkedő hőmérsékleti viszonyok segítették a növény képességeinek minél jobb kihasználását.
Magro.hu: A jelenlegi hazai éghajlati viszonyok között hogyan érzi magát a kukorica?
A kukorica alapvetően jól érzi magát nálunk, hiszen a fentieknek megfelelően azokat a változatokat, hibrideket próbálják használni, amelyek ilyen viszonyok között jól képesek teljesíteni. Ugyanakkor a termesztés eredményességének van néhány objektív korlátja:
- A légkör jelenlegi szén-dioxid koncentrációja lényegesen alacsonyabb (kb. a huszada), mint amilyen a virágos növények kialakulásának idején volt. Ez azért érdekes, mert egy élőlény környezeti igényeit a kialakulásakor jellemző környezeti feltételek jelentősen meghatározzák, hiszen adott feltételekre „lett optimalizálva” a működése. Ilyen szempontból szokták azt mondani, hogy a teljes növénytermesztés „szén-dioxid hiányos” viszonyok között történik. (Ezt zárt terű kísérletekkel bizonyítani is lehet.) A több szén-dioxid tehát önmagában nem rossz a termesztett növényeinknek, más kérdés, hogy az üvegházhatás fokozódásából adódó egyéb és sokrétű következmények között van néhány kevésbé kedvező is.
- A kukorica trópusi származású növény, ezért – az eredményes nemesítési munka és a számottevő bázishőmérséklet csökkentés ellenére is – szereti, igényli a magas hőmérsékleteket és a sok sugárzást. Ilyen viszonyok között tud igazán hatékonyabb lenni, mint a mérsékelt égövi származású növényeink, például a búza. (Ezt a két növény eltérő, C4-es illetve C3-as típusú fotoszintézise is determinálja.) 30 Celsius fok fölött van a kukorica hőmérsékleti optimuma, de hazánkban ilyen magas hőmérsékletek bekövetkezése mellett általában a magas párolgás által indukált vízhiány miatt a kukorica rendszeresen „alulteljesít”.
- A világ kukoricatermesztésének a fő színtere az észak-amerikai Kukoricaövezet (Corn Belt). Ha megnézzük, hogy mennyiben mások a mi éghajlati adottságaink, azt találjuk, hogy leginkább a nyári időszak – ami a növény legmagasabb vízigényének időszaka – nedvességi viszonyai terén van elmaradásunk. Előnyös lenne, ha a nyári hónapokban a nálunk jellemző kb. 60-80 mm helyett havonként 100 mm fölé emelkedne a csapadékösszeg – a termikus viszonyok számottevő csökkenése nélkül.
Szerző: Dr. Varga Zoltán, egyetemi docens, agrometeorológus, Nyugat-magyarországi Egyetem
Folytatása következik!
