Kevesen tudják a méhekről, hogy a bombák felderítésében is az ember segítségére lehetnek. Horvát és bosznia-hercegovinai tudósok már évek óta tökéletesítik a módszert, hogy a Föld számára nélkülözhetetlen rovarok a föld alatti aknamezők felderítésében is használhatók legyenek. A módszer azon alapul, hogy a méhek biológiai antennájukkal felismerik a TNT robbanóanyag szagát, miután arra kondicionálták őket, hogy összekapcsolják azt a cukoroldatéval.
Az azonban kihívást okoz, hogy veszélyes követni őket az aknamezőre, amely fölött élelem reményében kavarognak. Emiatt jöttek a kutatásba a drónok, amelyeket egyébként éppen ezekről a rovarokról neveztek el. Az angol drone kifejezés magyar jelentése ugyanis méh here. Egy bosznia-hercegovinai és horvátországi kutatókból álló csapat kifejlesztett egy módszert arra, hogyan lehet a méheket munka közben drónokkal megfigyelni – írta a BBC cikke alapján a Magyar Mezőgazdaság.
Így működnek együtt a méhek és a drónok
A pilóta nélküli légi járművek repülés közben rögzítik a rovarok mozgását, amelyet később speciális számítógépes program elemez annak érdekében, hogy kiderítsék, hol rejtőzhetnek az aknák a földben. Az évtizedekkel ezelőtti háborúk alatt eltemetett robbanóeszközök ugyanis napjainkban is halálos fenyegetést jelentenek a világ számos részén. Becslések szerint Bosznia-Hercegovinában mintegy 80 ezer, Horvátországban pedig további mintegy 30 ezer felderítetlen taposóakna maradt az 1990-es évek délszláv háborúja után. A hatástalanítás hosszú távú, költséges és nehéz feladat a kormányok számára, a technológiai újítások azonban változást hozhatnak a folyamatba.
Szerettük volna kivonni az embereket a lehetséges veszélyek alól. Ezért megpróbáltunk drónokat használni – mondta Vladimir Risojević a bosznia-hercegovinai Banja Luka Egyetemről.
A méhek felderítésben való kiképzése egy másik kutatócsoporthoz köthető, amely a 2010-es évek első felében kezdett kísérletezni a méhek aknamentesítésben való hasznosításával a Zágrábi Egyetemen. Amire Risojević professzor elmondása szerint csapatával rájött, az az, hogy a számítógépek segítséget nyújthatnak, ha automatikusan elemzik az aknakereső méhekről készült felvételeket. Azonban a drónok által készített videófelvételeken nagyon nehéz beazonosítani a repülő méheket.
Voltak olyan pillanatok is, amikor azt hittem, őrültek vagyunk, hogy egyáltalán próbálkozunk ezzel a módszerrel. Ám az eredményeink kellemes meglepetést okoztak számunkra – mondta Vladimir Risojević.
A csapat drón által rögzített, kültéri területről készített felvételekkel kezdte, amelyekre “szintetikus méheket” helyeztek ki. Amikor sikerült elérni, hogy a szintetikus méhek megkülönböztethetők legyenek a valódi méhekről készült felvételektől, egy gépi tanulási algoritmust hoztak létre, amely képes a foltok pontos észlelésére és követésére a képernyőn. Egy friss publikációjuk szerint ez az algoritmus 80 százalékban pontosnak bizonyult a méhek követésében. A kutatók ezután hatástalanított aknákat temettek el egy horvát bánya területén, hogy meglássák, hogyan teljesít a rendszer hiteles körülmények között. A teszt eredményeinek részleteit ugyan egyelőre még nem hozták nyilvánosságra, de Risojević professzor szerint szoros összefüggés volt a méhek csoportosulása és az ismert aknák helye között.
Néhány évbe még biztosan beletelhet, amíg a módszert sikerül annyira tökéletesíteni, hogy éles aknamezőn is használni tudják, de a vadon élő rovarok nyomon követésére kifejlesztett számítógépes program a beporzás megfigyelésére is alkalmas lehet.
