Közel 10 ezer szavazat közül a cigánycsuk szerezte meg a legtöbbet a 2021 év madara program júliusi voksolásán. A hazánkban gyakori, sík és dombvidékeken, fákkal, cserjékkel tarkított nyílt élőhelyeken, mezőgazdasági területeken, parlagokon, csatornapartokon, gyümölcsösökben élő madárfaj évente kétszer költ. A fészek helyét a tojó kis kaparással alakítja ki a talajon, a sűrű növényzet takarásában. A fiókákat mindkét szülő eteti. Vonuló, a telet a mediterráneumban és Észak-Afrikában tölti, de egyes példányok át is telelhetnek.
A 2020. július 1-27. között zajló internetes szavazásra összesen 9871 voks érkezett. A legtöbb, 3884 szavazatot a cigánycsuk kapta, így ez a faj lesz a 2021-es év madara. A második helyen a kis őrgébics (3382 szavazat), a harmadikon pedig a sordély (2605 szavazat) végzett. A szavazás azért a megelőző év közepén történik, hogy a döntést követően a szervező Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek legyen ideje előkészíteni a nyomtatott és egyéb anyagokat január 1-re. A végeredmény megszületésével a munka elkezdődhet – írta a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.
Közelebbről a cigánycsuk
A rozsdás csukhoz hasonló megjelenésű madár, azonban azzal ellentétben nincs fehér szemsávja és fehér faroktükre. Feje egyöntetű barna, melynek köszönhetően sötétebb habitusú a rozsdás csuknál. Területvédő viselkedésű, a hímek sokat énekelnek a revír kimagasló pontjain. Párba álláskor nászrepülésük is megfigyelhető. Igazi vártamadár: kimagasló pontokról lesi rovarokból, pókokból és más ízeltlábúakból álló zsákmányát. Ritkán apró termetű csigákat is elfogyaszt. Télen, állati táplálék hiányában megeszi a magvakat és a bogyókat is. A hazai, és a tőlünk északabbra található populációk egyedi vonulók, a telet a mediterráneumban és Észak-Afrikában töltik. Telelőhelyéről igen korán, legtöbbször már március elején visszatérnek első példányai. Magyarországon gyakori fészkelőnek számít – írta az MME.
Élőhelye és költése
Európa, Ázsia és Afrika nagy részén elterjedt fészkelő. Több alfaja is ismert. Hazánkban sík- és dombvidékeken fordul elő, a hegységeket és zárt erdőket elkerüli. Kedveli a fákkal, cserjékkel tarkított nyílt élőhelyeket. Megtalálható mezőgazdasági területeken, parlagokon, csatornapartokon, gyümölcsösökben is. Évente kétszer költ. A fészek helyét a tojó alakítja ki kis kaparással a talajon, a sűrű növényzet takarásában. Építőanyagként növényi szálakat, gyökérdarabokat és mohát használ, a fészek belsejébe szőröket és tollakat helyez. Átlagosan 5-6 tojást rak, melyeken kizárólag a tojó kotlik. A fiókákat mindkét szülő eteti. A táplálékot rendkívül óvatosan, nagy körültekintéssel szállítják a fészekhez, mivel a nyílt élőhelyeken a ragadozók miatt a fészekalja fokozott veszélynek van kitéve.
