Lezárultak a Körös-Maros Nemzeti Park Kígyósi-puszta területén végrehajtott élőhely-rekonstrukciós projektek, amelyeket csaknem 266 millió forintos uniós támogatásból valósítottak meg – közölte a nemzeti park igazgatósága. A kivitelezés érintette a közel 5 ezer hektáros puszta szinte valamennyi részét. A Gyulához közeli területen megszüntettek csaknem 20 ezer folyóméternyi csatornát, árkot és gátat. Így rehabilitálták a vizes élőhelyeket és növelték a szikeseken jellemző tavaszi vízborítás tartósságát.
A területen fejlesztették az extenzív legeltetéses állattartást szolgáló telephelyet is, építettek egy közel 2 ezer négyzetméteres szürkemarha karámot a hozzá tartozó gondozói épülettel, közművekkel és úttal. A legeltetés fontos eleme az eredmények fenntartásának – írták. A projekt része volt 10 kunhalom helyreállítása is. A Kígyósi-pusztán ugyanis Kárpát-medencei viszonylatban is kiemelkedő sűrűségben találhatóak meg mesterségesen létrehozott földhalmok. Vélhetően valamilyen nemzetségi vagy törzsi temetkezési helye, szakrális központja volt itt a több mint 5 ezer évvel ezelőtt élt gödörsíros kurgánok népének. A beruházást a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Programból (KEHOP) finanszírozták.
Közelebbről a Körös-Maros Nemzeti Park fontos élőhelyei
Szabadkígyósi Tájvédelmi Körzet néven 1977 nyarán 3800 hektár szántókkal, erdőfoltokkal tarkított ősgyepet és az egykori Ókígyós központjában elhelyezkedő Wenckheim-kastélyt jelölték ki védelemre. Ez az egykori folyóvölgyekkel, időszakos vízállásokkal szabdalt táj, Békés megye mindenkor egyik legjelentősebb pusztája a területbővítések eredményeként ma a Nemzeti Park részterületeként, Szabadkígyós, Újkígyós, Kétegyháza és Gyula határában 4779 hektáron szolgálja az itt élő növény- és állatvilág fennmaradását. A fokozottan védett részek kiterjedése 735 hektár. A Kígyósi-puszta geomorfológiáját, domborzati viszonyait tekintve a Nemzeti Park egyik legváltozatosabb részterülete. Délnyugati része még a Békési-hát peremterületéhez tartozik és alföldi viszonylatban jelentősen, 6-7 méterrel magasabban fekszik, mint a vízjárta északi és keleti területek. A Kígyósi-puszta képének meghatározó elemei a pusztát átszelő valamikori Maros medrek és az ezeket kísérő folyóhátak.
Vízállások
A puszta alacsonyabb, szikes jellegű részein, elsősorban az északi részén fekvő Nagy-gyöpön és a Nagy-Csattogón, de a Nemzeti Park központi részén, Apáti-pusztán is jelentős vízállások alakulhatnak ki tavasszal. Ezeken a területeken zsiókás, bókoló sásos, mocsári csetkákás mocsarakat találunk. A szikes gyepek fajai közül kiemelkedő a bennszülött erdélyi útifű (Plantago schwarzenbergiana) tömeges előfordulása, a mocsárfoltokban pedig a kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum) jelenléte. Löszpusztagyepek csak rendkívül mozaikosan és kis kiterjedésben lelhetők fel a magasabb térszínű részeken és mezsgyéken. A löszpusztagyepek védett fajai közül a tavaszi hérics (Adonis vernalis), valamint a vetővirág (Sternbergia colchiciflora) régről ismert volt a területen, a kék atracél (Anchusa barrelieri) és a parlagi rózsa (Rosa gallica) viszont csak az utóbbi években került elő.
Madártömeg
A mocsárfoltokkal, vízállásosokkal tarkított puszta sok vonuló madárnak, vadludak, darvak, récék és partimadarak ezres tömegeinek biztosít pihenő- és táplálkozóhelyet. A vizes területek helyreállításával és a visszagyepesítési munka révén újra lehetővé vált olyan értékes fajok fészkelése, mint a nagy kócsag (Egretta alba), a cigányréce (Aythya nyroca) és a gólyatöcs (Himantopus himantopus), de évről-évre növekszik a szalakóta (Coracias garrulus) és a kék vércse (Falco vespertinus) állománya is. A nyárvégi időszakban a közeli domb- és hegyvidéki területekről kígyászölyvek (Circaetus gallicus), pusztai ölyvek (Buteo rufinus) érkeznek, hiszen a pusztában kedvező feltételeket találnak. Rendszeres előkerülése révén arra lehet következtetni, hogy a Kígyósi-pusztán stabil állománya él a keleti elterjedésű, az ország más területein ritka molnárgörénynek (Mustela eversmanni).
Halmok és sztyeppék
Kiemelkedő értéket képviselnek a Kígyósi-pusztán álló, a Maros-Körös közén máshol nem tapasztalható sűrűségben fekvő, az elhagyott folyómedreket kísérő halmok. A több, mint ötven halom közül a legnagyobbak, tájképileg legmeghatározóbbak a Török-, a Hegyes- és a Fekete-halom. A megmaradt halmok ugyanakkor nem csak kultúrtörténeti és tájképi értékkel bírnak, sztyepjellegű növényzetük számos tipikusan kontinentális növényfaj még fennmaradt utolsó élőhelyei.
A Nemzeti Parkban fekszik a szabadkígyósi Wenckheim-kastély és a hozzá tartozó kastélypark is, mely régóta a kirándulók kedvelt célpontja. Az országos viszonylatban is a legjelentősebbek közé tartozó kastélyt Ybl Miklós tervei és irányítása alapján építették neoreneszánsz stílusban, Wenckheim Frigyes gróf megbízásából 1875 és 1879 között. A parkot a kastély építésével párhuzamosan kezdték kialakítani, telepítése a természetes növénytársulások részbeni megtartásával történt és tervezése során a környező erdőspusztai táj elemeinek felhasználására törekedtek, ugyanakkor a kastély előterében franciakert is található, továbbá kiemelkedő díszei a lombhullató és örökzöld egzóták. A terület északi részén fekvő Nagy-gyöp mocsarának kivételével a teljes terület és a kastélypark is szabadon látogatható. Az itt található 5 kilométer hosszúságú Kígyósi tanösvény a puszta növény- és állatfajait, jellegzetes élőhelyeit mutatja be – írta a nemzeti park weboldala.
