A mai csapadékmennyiség 50-60 százalékával is képesek lennénk működő gazdálkodást folytatni az Alföldön, de ehhez a szárazságtűrő növények önmagukban kevesek – mondta a MATE rektora. Szerinte ehhez szemlélet- és technológiaváltásra, egy átgondolt Alföld-stratégiára van szükség, hogy a klímaváltozás következtében elkerülhetetlen aszályosodás hatásait mérsékelni lehessen. A talaj és a talajvíz mindennek a kulcsa.
Dr. Gyuricza Csaba professzor, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) rektora, a Növénytermesztési-tudományok Intézet vezetője válaszolt a 24.hu-nak.
Génbank és szárazságtűrés
A génbank a genetikai sokféleség megőrzését szolgálja, olyan biológiai alapokét, amelyek bármikor új, a változó körülményekhez jobban alkalmazkodó fajták nemesítését teszi lehetővé – fogalmazott. A gyakorlatban képzeljünk el egy halastavat, gyümölcsöst, ahol az ősi, Kárpát-medencei fajok és fajták mellett ott vannak a modern haszonnövények és -állatok az elérhető legnagyobb változatosságban. Ám van egy valóban bankhoz hasonló formája is, egy állandó hőmérsékletet biztosító speciális raktár: itt magokat tartanak katalogizálva, csíraképes állapotban. Ezekből aztán szükség esetén új, az adott elvárásoknak jobban megfelelő növényeket lehet létrehozni, ami azért nem megy egyik napról a másikra. Például egy-egy teljesen új búzafajta kinemesítése átlagosan 10 évet vesz igénybe – mondta a lapnak Gyuricza Csaba.
Mitől szárazságtűrő egy növény?
Például hogy mennyi nedvességet és milyen hatásfokkal tud tárolni, vagy éppen mennyire hosszú gyökereket növeszt, hogy mélyebbre nyújtózhasson a talajvízért. Mennyire hatékonyan tudja felhasználni a vizet, és aztán abból a napfény segítségével a növényi szerveket felépíteni: ez nálunk, embereknél is hasonlóan működik, mindenkinek a szervezete másképp hasznosítja a táplálékot – mondta.
A talaj mindennek az alapja, átalakítás kell
A magyar gazdáknak tudatosabban kellene tervezniük. Az Alföldön most is látni egymás mellett kukorica- vagy napraforgótáblákat, ahol az egyik szárad és kínlódik, a másik viszont viszonylag szépen hozza a termést. Holott egyiket sem öntözték, ám utóbbi szárazságtűrő fajta. Hosszabb távon azonban önmagában a fajtaválasztás csak részsiker, az egész technológiai rendszer átalakítására van szükség a talajműveléstől a növényvédelemig – fogalmazott.
Komoly kockázat a termesztésben a vízmegtartás
A talaj ugyanis mindennek a kulcsa: ha képes megtartani a vizet, akkor a növények kisebb károsodással vészelhetik át a csapadékhiányos időszakokat. Amennyiben nem, akkor nincs az a szárazságtűrő fajta, amelyik víz nélkül is életben marad.
“A klímát nem tudjuk befolyásolni, de az Alföldet érő évi 4-500 milliméternyi csapadék nem is kevés. Nézzünk szét a világban, nálunk szárazabb viszonyok között is lehet eredményes növénytermesztést folytatni. Ha a jelenlegi mennyiséget a talajban tudjuk tartani, elkerülhetjük, illetve mérsékelhetjük a komoly aszálykárokat”
– emelte ki Gyuricza, aki hozzá is tette: de nem tudjuk ott tartani – írta a lap.
Aszálynak és belvíznek egy az oka
A jelenlegi művelési technológiák alkalmazásával maguk a gazdák alakítanak ki a felszín alatt 20-30 centiméterrel tömör vízzáró réteget, amely meggátolja a víz leszivárgását.
Ez okozza egyrészt, hogy a hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék a mélyebben fekvő területeken összegyűlik, belvízkárokat okoz. Ugyanezen jelenség miatt az évi 4-500 milliméternyi csapadékból 200 milliméter egyáltalán nem hasznosul, úgy illan el a levegőbe, mintha nem is lett volna.
A mezőgazdaságot sújtó két legfőbb probléma azonos okból jelentkezik, és mindkettő megelőzhető lenne a művelési technológiák átalakításával – írták.
Gyuricza Csaba szerint is elkerülhetetlen az alföldi vizek természetes állapotának legalább részleges visszaállítása.
Az öntözés nem elég
Hazánkban jelenleg 4,3 millió hektár áll mezőgazdasági művelés alatt. Ebből alig több, mint 2 százalékot, nagyjából 100 ezer hektárt öntöznek. A legambiciózusabb tervek az arányt két-háromszorosára emelnék, ami 200-300 ezer hektárt jelent, ennél többet reálisan nem is lehetne bevonni. A magyar termőföldek 94 százaléka, négymillió hektár így is maradna száraz gazdálkodásban, ami azt jelenti, hogy vízigényéről a csapadék és a talajvíz gondoskodik. Könnyű belátni, hogy az öntözés önmagában nem jelent generális megoldást az aszálykárokra – fogalmazott a gyomaendrődi származású intézményvezető.
A szakember szerint egy jól átgondolt, új alapokra helyezett Alföld-stratégia kellene, amelynek része kell legyen a tudásbázis létrehozása, továbbá a támogatáspolitikai és vízgazdálkodási rendszerek újragondolása, finomhangolása.
