Többek között magas rosttartalmuk miatt is népszerűek a teljes kiőrlésű lisztek a fogyasztók körében, és az iskolai, az óvodai, illetve a bölcsődei étkeztetésben is használják azokat. Ugyanakkor ezeknél a liszteknél egy-egy járvánnyal kapcsolatban visszatérően előkerül a toxinszennyezettség, a fuzáriumfertőzés problémája. Az MTA rendes tagja, Mesterházy Ákos írt a toxinproblémák okairól és kezeléséről.
A teljes kiőrlésű lisztek általában nagyobb fehérje-, vitamin- és az ásványi anyag tartalommal rendelkeznek, mint a fehér liszt. A termékcsoport kedvező tulajdonságait több vizsgálati eredmény támasztja alá. Azonban újra és újra felbukkan velük kapcsolatban a toxinok problémája egy-egy járvány kitörésekor, mint például 2019-ben. A Magyar Mezőgazdaság oldalán Mesterházy Ákos szakcikke a toxinproblémákat mutatja be, ezt az anyagot szemléztük.
Rendszeres és visszatérő probléma a fuzáriumfertőzés
A fuzáriumjárvány a búzaféléknél 3–4 évente okoz toxikus problémát a Dél-Alföldön és a Tiszántúlon. Az ország más részein ritkábban fordul elő. A fuzáriumfertőzés azért is eredményez különösen súlyos hatást, mert azon kívül, a termés mennyiségét és minőségét veszélyezteti, világszerte kiemelt élelmiszer-biztonsági kockázatot jelent. A termelő és exportáló országok kötelező határértékeket használnak, és belső piacokra is megszabnak ilyeneket. Az Európai Unión belüli értéket a 2007-es, toxin-határértékekről szóló rendelet szabályozza kötelező érvénnyel, így ez a magyar jognak is része – írja a szerző.
Élelmiszeripari feldolgozásra kizárólag 1,25 mg/kg alatti DON-, vagyis Dezoxinivalenol-tartalmú magtételeket szabad felhasználni, liszteknél pedig 0,75 mg/kg a határérték. Ez a teljes kiőrlésű lisztre is vonatkozik. Teljes kiőrlésű lisztek esetén a felvásárolt búza DON-koncentrációja nem haladhatja meg a 0,5 mg/kg-ot. Ugyanis az akár 30–40 százalékos mintavételi hibahatár miatt a terméknek akkor is rendben kell lennie, ha valahol esetleg hiba csúszott volna a rendszerbe – és az ilyesmi általánosan előfordul. Így viszont biztonsággal tartható a lisztre előírt 0,75-ös DON-határérték, de azt ellenőrizni kell – áll a cikkben.
A gyerekek különösen veszélyeztetettek
Fontos, hogy gyerekeknek bébiétel (baby food) minőséget kell adni, ami toxintól függően az említett határérték negyedét-hatodát jelenti. Ennek oka az, hogy egy 15 kilogramm tömegű gyerek 1 kilogramm testsúlyra vetítve lényegesen többet, akár többszörösét megeszi, mint egy felnőtt. Tehát sokkal hamarabb felveheti a kritikus toxinmennyiséget. A rendelet szerint a bébiételek határértéke 0,2 mg/kg. Bölcsődékben, óvodákban, általános iskolák alsó tagozatában ezt biztosan figyelembe kell venni. Felső tagozatban és középiskolában már lehet valamennyit emelni a határértékeken. Azonban ezeket úgy kell kiszámolni, hogy ne haladják meg a kritikus TDI-értékeket (TDI = tolerálható napi toxinfelvétel ppb/1 kg testsúlyra).
A szerző erre külön ismertető elkészítését javasolja, hatósági szakemberek által. Véleménye szerint így könnyen előfordulhat, hogy még az elérhető legjobb minőségű tétel sem lesz elég jó a kívánt minőségű és biztonságú élelmiszer előállításához. A cél ezzel nem a teljes kiőrlésű termékek kitiltása a gyermekétkeztetésből, hanem a gyártók figyelmének felhívása arra, hogy a toxinhatárértékek betartása az ő felelősségük – véli Mesterházy Ákos.
Segítene a helyzeten a toxintartalmat igazoló dokumentum
Ennek megvalósulásával a gyermekétkeztetésben – de máshol is –, ha a felhasználó megköveteli a határérték alatti toxintartalmat igazoló dokumentum bemutatását (pl. a gyermekélelmiszer minőség teljesítéséről), akkor azt be tudják mutatni neki. Ehhez nem ártana, ha kitérne erre a gyermekélelmezési rendelet módosítása is, mert a toxinból a felnőttekre vonatkozó 1,25-ös határérték betartásával akár a határérték hatszorosát is elfogyaszthatják a gyerekek.
Amennyiben egy gyártó megbukik a toxinteszten, akár olyan büntetést is kaphat, aminek eredményeként a cég felszámolására is sor kerülhet. Ezért a jó minőségben és a szigorú ellenőrzésben a gyártók is érdekeltek. Ám ha nem elég szigorú az ellenőrzés, akkor vannak, akik mernek kockáztatni.
Az egyik lehetséges megoldás a betegségnek minél ellenállóbb fajták termesztése. Ilyenek már a magyar piacon is léteznek. Eredményes volna olyan, több betegségnek kiválóan – de legalább jól – ellenálló, kiemelkedő sütőipari minőséggel rendelkező fajták előállítása, amelyek nem csupán a hagyományos piacok legmagasabb minőségi igényeit elégítik ki, hanem nagyfokú betegség-ellenállóságuk miatt biotermesztésre is sokkal alkalmasabbak, mint a maiak. Ilyen törzsek már vannak. A kérdés az, hogy mikorra lesz belőlük elismert fajta – írta Mesterházy Ákos, az MTA rendes tagja. A teljes cikket itt lehet elolvasni.