Az ázsiai márványpoloska rengeteg kárt okoz az amerikai gyümölcsösökben is. Ugyanúgy inváziós fajnak számít, és nincs természetes ellensége, mint hazánkban. A tudósok ezért a poloska eredeti otthonából, Ázsiából próbálták behozni az apró szamurájdarázs nevű fajt, amely felveheti a versenyt a bűzös rovarral. Ám a vizsgálatoknál nagy meglepetés érte őket.
A Magyar Mezőgazdaság írt cikket a témáról, ezt az anyagot szemléztük. 2005-ben Kim Hoelmer entomológus (rovarász) és csapata az Amerikai Mezőgazdasági Minisztérium (USDA) Mezőgazdasági Kutató Szolgálata (ARS) a klasszikus biológiai növényvédelemhez fordult, hogy megfékezhessék a kártevőt: Ázsiába utaztak, hogy megtalálják a poloska természetes ellenségeit.
Több mezőgazdasági területet és botanikus kertet látogattak meg, ahol a rovar pete-csomóit vizsgálták. Olyan parazitoid darázsfajt kerestek, ami a poloska petéibe rakja saját petéit, így a fejlődő lárva felfalja a poloska utódait. (A parazitoid és a parazita között az a különbség, hogy előbbi megöli a gazdaszervezetet, amelyen élősködik, az utóbbi pedig életben hagyja.)
Így találták meg a szamurájdarazsat (Trissolcus japonicus). A kutatócsoport több törzset is importált a darázsból egy karantén alatt álló intézménybe a New York melletti Newarkba, és vizsgálatokat kezdtek arra, hogy megállapítsák: alkalmas-e biológiai növényvédelemre a faj.
2014-ben viszont Hoelmer váratlan hívást kapott. Elijah Talamas, a gainesvillei Mezőgazdasági és Fogyasztóvédelmi Szolgálat Floridai Osztályának taxonómusa azzal kereste meg őt, hogy szamurájdarazsat talált Marylandban. Talamas eredetileg egy másik ARS csoport tagjaként azt vizsgálta, hogy mely, az államokban honos darazsak fertőzik a poloskák petéit. A tudós egyébként a Trissolcus fajok szakértője.
Amit be akartak hozni, már ott volt
Hoelmer igencsak meghökkent, mert éveket töltött a laboratóriumban azzal, hogy megbizonyosodjon róla: ha szabadon engedik a darazsat, nem okoz gondot az őshonos fajoknak. Azonban az élősködők már ott voltak. A genetikai vizsgálatok megerősítették, hogy a marylandi példányok nem a karanténban tartott törzsekből szöktek meg, hanem “maguktól érkeztek”.
A spontán betelepedés viszont megkérdőjelezi a rovarok kutatásával és szabadon engedésével kapcsolatos jogi szabályozást, és megzavarja a tudósok és törvényhozók munkáját. Erre példa a szamurájdarázs érkezése is, hiszen egy ígéretes biokontroll-alany, melyet a tudósok már kutattak, és az elengedésére benyújtott kérelem is elbírálás alatt volt.
A szamurájdarázs esetében erre így már nincs szükség. A 2014-es spontán felbukkanása óta 10 államban jelent meg, és a tudósok legalább 10 különböző törzsüket is azonosították.
Ez azt jelenti, hogy Maryland-en kívül több helyen is felbukkantak. Elképzelhető, hogy fertőzött poloska-peték érkeztek a vízi úton szállított növények levelein, amiből az új kontinensre érkezve keltek ki a darazsak, de akár felnőtt állatok is átkerülhettek potyautasként az Egyesült Államokba.
Így, hogy már az Egyesült Államokban vannak, Anne Nielsen, a Missouri Egyetem entomológusa szerint új kérdéseket kell feltenni és megválaszolni.
- Eredeti hazájában a szamurájdarázs a márványpoloskák tojásainak 90 százalékát megfertőzi – de vajon hogyan viselkedik az új élőhelyén?
- Vajon képesek lesznek-e jelentősen visszaszorítani a poloska-populációt?
- Hol fognak összegyűlni és táplálkozni?
- Segíthetik-e a gazdálkodók a darazsak munkáját azzal, hogy kevesebbet permeznek ott, ahol a rovarok összegyűlnek?
Az eddigi tanulmányok alapján a szamurájdarázs nagyon ígéretes jelölt. Ugyan a laboratóriumi vizsgálatok során őshonos fajokat is megfertőzött, de erősen kötődik a márványpoloskához.
Több ezer szamurájdarázs röpköd szabadon az őszibarackban
Idén májusban kísérleti jelleggel engedtek el 3600 szamurájdarazsat egy New Jerseyben található őszibarack ültetvényben. Ugyan a faj egyelőre még nem telepíthető be szabadon akárhová, de ahol már bizonyítottan jelen van, ott hasonló kísérletekre kaphattak engedélyt. A kutatást Nielsen és Kevin Rice entomológusok irányították. Sárga színű ragadós lapokat tettek ki az ültetvénybe, amikre poloska petecsomókat tettek csalinak. A nyári ellenőrzéskor azt találták, hogy a darazsak nagyjából egyenletesen oszlottak el a barackfák és a közeli erdők között, ami azt jelenti, hogy a parazita megfelelően képes ellenőrzés alatt tartani a kártevőt.
