A retek (Raphanus sativus subsp. sativus) az egyik leghálásabb zöldségféle a veteményesben: az évszaknak megfelelő fajta kiválasztásával kora tavasztól őszig vethető, nem túl igényes, és ahogy a „hónapos” jelző is mutatja, néhány hét után szüretelhető.
Nevét a latin radix=gyökér szóból kapta. Bár pontosan nem tudni, vélhetően Ázsiából származik, a Wikipédia szerint Európába Marco Polo hozta be Kínából. Először a francia konyha fedezte fel magának, aztán egész Európát meghódította a friss ropogtatni való.
Ha a kertben van 1-2 szabad sor, már vethetünk is bele retekmagot. Ha csak erkélyünk van, az se baj; virágláda vagy nagyobb cserép is megteszi. A magokat szórjuk laza talajba, inkább kicsit árnyékos helyre, egymástól kb. 5 cm-re, 1 cm-nél nem mélyebbre. Földdel kicsit betakar, finoman meglocsol, ennyi.
A szerves trágyát nem, de a kapálást és a locsolást szereti. Kb. 1 hónap múlva már kezdhetjük is felszedni a gömbölyű vagy hosszúkás, piros vagy rózsaszín, esetleg felül piros, alul fehér fejeket, de a 100-nál is több fajta között létezik sárga vagy lila is. Mivel nem egyformán fejlődik, ha mindig a legnagyobbakat szedjük fel, folyamatosan szüretelhetünk.
A zsenge hónapos retek sok vitamint (főleg C- és B-vitaminokat), vasat, folsavat, magnéziumot és káliumot is tartalmaz, ezért fogyasztása – természetesen nyersen – igencsak javallott. Sajnos a meztelen csiga és a földibolha is szeretik, de ez csak a jó ízlésüket bizonyítja.
Zöldségeskerti szomszédjaival általában jól megfér; sárgarépa, borsó, bab, paradicsom, spenót, petrezselyem mellé bátran ültethető, viszont az uborka, vöröshagyma és bazsalikom társaságát inkább kerülné, így ne kényszerítsük ezekkel társbérletre.
Forrás: kapanyel.reblog.hu
